A kisasszony

Bakancslistához adom
Mademoiselle
18 éven aluliak számára nem ajánlott francia-angol filmdráma, 100 perc, 1966

Értékelés:

10 szavazatból
Szerinted?

Jeanne Moreau egy nyugodt kis hegyi falu tiszteletbeli tanárnőjét játssza. Ő a Mademoiselle, aki megközelíthetetlen, rideg és ördögi. A falubeliek szemében ugyan boldognak tűnik, de fegyelmezett tartása mögött valami titok rejlik. A faluban egymás után furcsa dolgok, katasztrófák történnek - valaki kinyitja a zsilipet, s elárasztja a falut, megmérgezi az itatót, az állatok majd mind elpusztulnak, többrendbeli gyújtogatás. A rendőrség tehetetlen, a falu haragja nőttőn nő. Manou, a falu favágója, akiért sok nő szíve dobban, a férfiak körében azonban nem igazán népszerű, bivaly erejével mindig az élen jár a romok eltakarításában. Mademoiselle titkos vágya a férfi. A falubeliek az Idegent, a favágót okolják a sorozatos szerencsétlenségek miatt. Egyedül Manou fia tudja, hogy a tragédiák mögött a Mademosielle alakja áll, s hogy a Mademosielle valójában szégyentelen, feslett perszóna...

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
feketevipera 2011 ápr. 22. - 19:58:42
Talán egyedül leszek a véleményemmel, de bennem maradt valami megmagyarázhatatlan hiányérzet a film megtekintése után. Igazából érthetõ, hogy mirõl is akar szólni a történet: egy nõ (aki ördögi, bár ugyanakkor kissé esendõ is) mindenáron meg akar szerezni egy férfit, s mindenre képes ezért. A kisasszony frigid(nek tûnõ) nõszemély, mintha õ lenne a megtestesült erény és feddhetetlenség, Manou-nak viszont nem tud ellenállni, ahogyan a többi nõ sem. Szadizmus és megalázkodás vegyül a filmben, hiszen a kisasszony szinte kutyaként nyalja a férfi bakancsát, így meglehetõsen szánalmassá válik a nézõ szemében. Azt mondhatjuk, hogy miközben élvezi a mazochizmust (vagy legalábbis azt, hogy lényegében véve úgy érzi, a férfi uralkodik fölötte, jobban mondva hogy õ meghódolhat), a többi emberrel/élõlénnyel szemben szadista. Bármilyen jól titkolja is, a szexuális ösztön vezeti, és romlottságában szinte tönkreteszi a falu életét. Egyébként a történetet a jó és a rossz küzdelmeként is felfoghatjuk: egyrészt a falusiak és az olaszok közötti ellentétben is megjelenik ez, másrészt pedig a kisasszony és Manou fia "párharcában". Nem véletlen, hogy egyedül a fiú veszi észre a nõ erkölcstelenségét, hiszen õ még tiszta (és ez akár szimbolikus értelmû is lehet). Ami viszont kicsit hiányérzetet okozott nekem, az a cselekmény vontatottsága, eléggé elnyújtották az egészet. Jeanne Moreau nagyszerûen játszott, az viszont borzalmas, hogy az MGM-en Orosz Helgát kapta szinkronhangnak. Amúgy talán érdemes megemlíteni, hogy - ha jól emlékszem - az egész filmben nem szól semmilyen zene. Egyszóval rendkívül sok jelentésréteggel bír a film, érdemes megnézni, fõleg azok számára, akik kedvelik a komor hangvételû, nyomasztó történeteket.