Herbert von Karajan osztrák karmester 1908. április 5-én született Salzburgban. Ő volt a20. század egyik legjelentősebb karmestere. Karajan a Berlini Filharmonikus Zenekarban vezényelt 35 éven keresztül. 1916-1926 között a Mozarteum Konzervatóriumban tanult Salzburgban. Karajan 1933-ban belépett Adolf Hitler pártjába, és a Führer ünnepelt karmestere lett. A háború után Karajan újra a csúcsra került: 1956-ban kinevezték a Salzburgi Ünnepi Játékok élére. Karajan valóságos birodalmat épített fel önmaga körül, olykor nem mindenkinek tetszőt. De kivételes tehetségét ma már senki sem vitatja, ő csak jó zenét akart csinálni, ami megszólítja a közönséget.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
A szerencsésebbek egy-két évig kihúzzák. Ha máshogy nem, akkor levetkõznek valamelyik magazinnak, esetleg tesznek valami olyasmit, hogy a bulvármûsorok foglalkozzanak velük. Aki annyira béna, hogy pár hét alatt elfelejtik, az igazán élhetetlen.
Karajan tényleg nem lehetett könnyû eset, de szerintem ha valaki hivatásnak tekinti a mesterségét, akkor nem érdemes máshogyan ûznie, mint ahogyan Karajan tette. Szívvel-lélekkel, néha odamondogatva, elhivatottsággal, kellõ határozottsággal és önbizalommal. Nyilvánvalóan sokak számára nehéz lehetett együtt dolgozni egy ilyen emberrel, de azt hiszem, minden oka megvolt az önbizalomra. Maga a film is egészen különleges volt, rengeteg archív felvétellel, amelyeket nem sûrûn látunk manapság, de némelyiket talán régebben sem nagyon mutatták be. Több ilyen mûsor kellene, hogy a fiatalok számára pozitív példaképek is legyenek, ne csak senkiházi "sztárocskák", akiket néhány éven belül el lehet felejteni.
Jól megcsinált szép film a nagy karmesterrõl, néhány különlegességgel(Karajan énekel KarlBöhm tiszteletére), néhány figyelemre méltó részlet operákból a legnagyobb énekesekkel, egész különleges szemelvény a IX. szimfóniából, amely manapság szinte elcsépelõdik azzal, hogy az EU himnuszának választották és orrba-szájba, ha esik ha fúj hallható, ebben a filmben annyira egyéni és különös volt a hangzása, muszáj volt odafigyelni rá, s kiderült, hogy milyen remek.
Köszönet a mûsorért.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások