Rajk László, az 1989-es újratemetés látványtervezője, édesapja 1956-os újratemetésével állítja párhuzamba a rendszerváltozás küszöbén lezajlott eseményt.
Romány Pál a karizmatikus agrárszakembert idézi föl. Földvári Rudolf, 1956-ban az MDP megyei első titkára, a borsodi küldöttség Nagy Imrével folyt megbeszéléseiről számol be. Jánosi Katalin a töretlen munkáserkölcsű államférfi s a szerető nagyapa emlékét őrzi. Litván György, 1956 reformküzdelmeinek később börtönnel sújtott résztvevője, a század egyik legjelentősebb magyar politikusának tekinti őt. Pozsgay Imre az ellenforradalmár bélyegével illette hajdan Nagy Imrét, később azonban a Hazafias Népfront főtitkáraként az ő nyomdokán haladt. Nyers Rezső, másokkal együtt, megszavazta az MSZMP KB Nagy Imrét a legsúlyosabb ítéletnek kiszolgáltató határozatát, mert nem akarta kockáztatni a gazdasági reform jövőjét. Göncz Árpád, 56-os forradalmár, elítélt, szerep és kiválasztódás viszonyán, Nagy Imre és 1956-os kormányának további eshetőségeiről töpreng. Méray Tibor, Nagy Imre szövetségese, emlékezetének külföldi ápolója, kommunistaság és magyar hazafiság hatalmas formátumú, tragikus egyesítőjeként határozza meg Nagy Imrét.
Eörsi István költő, a megtorlások elszenvedője, Nagy Imre 1956-os megnyilvánulásainak ellentmondásain vívódik, s bár látná szükségét a kommunista eszmeiség jelenkori vállalásának, magányos hőst tisztel a mártír miniszterelnökben.
A történeti - tárgyi és filmes - dokumentumokkal illusztrált mozgókép zárásképpen a halálraítéltnek a bíróság előtt mondott szavait idézi eredeti hangfelvételről.
Hozzászólások