Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A púpos

Le Bossu
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott francia-olasz-német kalandfilm, 124 perc, 1997

Értékelés:

81 szavazatból
Szerinted?
34 hozzászólás
+ 2 kép
+ 4 kép

Értékelés:

81 szavazatból
Szerinted?
34 hozzászólás
Lagardere, az ifjú kardforgató ismer minden kis stiklit, de a vágyai netovábbja, hogy ellesse Nevers herceg kivédhetetlen cseles döfését. A véletlen úgy hozza, hogy némi csetepaté után Nevers felfogadja maga mellé, sőt lovaggá is üti. Így amikor a herceget hatalmas vagyonáért unokafivére, Gonzague megöleti, Lagardere-re hárul a feladat, hogy biztonságba helyezze Nevers csecsemő kislányát és egyetlen örökösét.
Bemutató dátuma: 1999. április 8. Forgalmazó: Metropolis Film

Stáblista

Szereplők

Daniel Auteuil profilképe Daniel Auteuil
Lagardere/Púpos
Vincent Perez profilképe Vincent Perez
Nevers
Fabrice Luchini profilképe Fabrice Luchini
Gonzague
Philippe Noiret profilképe Philippe Noiret
Philippe d'Orléans
Marie Gillain profilképe Marie Gillain
Aurore
Claire Nebout
Blanche
Yann Collette
Peyrolles
James Thiérrée profilképe James Thiérrée
Marcello
Sacha Bourdo profilképe Sacha Bourdo
Giuseppe

Alkotók

Díjak és jelölések

További jelölések mutatása

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
Joan Fontaine márc. 12. 15:47:48
Mascagni Parasztbecsületének Intermezzója a legnagyobb választás volt, olyan, amivel már nagyrészt meg lehet nyerni a filmet. Nem rajongok a komolyzenéért, mert fiatal koromban sajnos túl sok dolgom volt vele, de ez a zene csontig hatol. És ehhez az igen jól sikerült, a réginek nagyon is nyomába érő feldolgozásnak a létjogosultsága számomra megkérdőjelezhetetlen. Jó, hogy elkészült. Tetszik a természetessége, a hitelessége, és a stílusa. Katartikus a vége, főként azért, mert egyszerű, természetesn, de mély érzésekről tanúskodik.
Válasz
10/10
szabzero 2020 szept. 08. - 21:46:12 10/10
Jól sikerült a film, Daniel Auteuil a kedvencek közt van.
Válasz
napraforgó 2020 márc. 18. - 18:06:07
Én ezeket találtam:

https://www.imdb.com/title/tt0052644/

https://www.imdb.com/title/tt0118756/

https://www.imdb.com/title/tt0397508/

https://www.imdb.com/title/tt0064053/
Válasz
Mokkalisa 2020 márc. 18. - 17:20:59
Igazából nem három,hanem négy változata van filmként a történetnek.
https://port.hu/adatlap/szemely/paul-feval/person-163660

Nekem a több részes kalandfilm volt a kedvencem gyerekkoromban. Imádtam Lagardere lovagot, ő volt a férfiak netovábbja. Most megnézem ezt, mert jókat írnak róla. És van egy 2003s verzió is... Hát, ki tudja :)
Válasz
10/10
nemes95 2020 márc. 18. - 10:26:51 10/10
Ahogy olavasom a kommenteket láttom hogy ennek van egy korábbi kiadott verzioja . Azt még nem látam viszont én tegnap néztem végig ezt a filmet és nagyon tetszett !
Válasz
10/10
gladiolus 2019 júl. 11. - 21:09:26 10/10
Ja jó, akkor a kis humor szemszögéből nézve már értem. :-) Egyébként a Jean Marais féle filmben az egy kellemetlen jelenet volt, amikor elmaszkírozva bement a csajhoz, és kicsit szigorúan szólongatta, attól egy kicsit be lehetett tojni. Ebben a másikban ez a púpos nem lett olyan rondácska, mint a régiben.


A fejszúrásnál a régi filmben egy kicsit fetrengett azért a pali. Ebben eldőlt, mint egy darab fa.
Mit hiányoltál belőle? :-)


Válasz
10/10
gladiolus 2019 júl. 11. - 08:50:28 10/10
Közben rájöttem, nem tudod, melyik jelenetre utaltam. A jelenet a film végén van, amikor Lagarder megmenti a lányt, és ott már nem púposként jelenik meg, hanem a saját arcával.
Válasz
10/10
gladiolus 2019 júl. 11. - 08:42:30 10/10
És hol látsz elmaszkírozott szörnyet?
Válasz
10/10
gladiolus 2019 júl. 10. - 16:30:56 10/10
Hát...még pár nap múltán is vissza kell térnem egy kicsit ide -mivel pár napja napi szinten nézem a filmet-hogy állítsak egy kicsit a mérleg nyelvén, ami eddig úgy tűnik, túlságosan egy irányba mutat, és meg kell, hogy védjem ezt a filmet, pedig én is a régit szerettem, de most átálltam erre az oldalra, és végleg, mert meggyőzött.

Egyáltalán nem szeretem a kosztümös kalandfilmeket, és egy ideje úgy általában a kosztümös filmeket sem, mert sok bennük a bárgyúság. Inkább kifejezetten taszítanak. Nem szeretem a szirupos, csókban rettenetesen patetikusan összeforró, giccses happy endeket sem. De amit máshol rühelltem, azt itt megszerettem, mert ami máshol giccs, az itt valódi, és egészen megrendítő, és itt kezdődik a művészet, amikor egy film valakit ki tud rángatni az önmaga állította korlátok közül.

Azért tudja megtenni, mert ez a film más, mint a megszokott. Más hangulat, más stílus, teljességgel a mai ember lelkületére komponálva, mégis őrizve azokat a szép, és már nagyon régen teljesen kiveszett emberi értékeket, amiket az embereknek úgy általában át kellene élni, megspékelve a legszívfacsaróbb zenével, amit valaha is hallottam.
Mert belegondoltam, a filmet látva, hogy ki az manapság, aki feláldozza az életének egy jelentős részét, főként a fiatalságát azért, hogy egy haldokló utolsó, és egyáltalán nem veszélyektől mentes kívánságát teljesítse? Amiből neki elvileg semmi haszna nem származik, csak nyűge, és terhe?

Nincs ilyen ember. Vagy csak nagyon kevés.

Sokáig azt gondoltam, hogy a Jean Marais féle púpossal mi, nézők megkaptunk mindent, amit lehetett, de tévedtem. Lehetett még beletenni többet, és olyan érzelmeket, amik abból a régiből kimaradtak.
A régi filmben a kicsit steril és merev szereplők (Bourvil nem ide tartozik, mert ő zseni volt) helyét ebben az új változatban átvették a húsvér emberek, akik tényleg szenvednek, tényleg nevetnek, megfagynak, ha kell, és valóban sírnak, és éhesek, és az egyik kitörli a másik fenekét, szóval emberi életet élnek, és kimondanak olyan dolgokat, amiket a régi filmekben nem illett kimondani.

Daniel A. mindenestől kiváló választás volt erre a szerepre, nem kell jobb, ennyi elég. Nagy erőkkel és nagy szenvedélyekkel játssza a figurát, csakúgy, mint ahogyan a leányzó is. És a lényeg, hogy teljesen együtt játsszák, tartalmi, kémiai szempontból egyaránt, végig, egy közös úton járva.
Nincsenek ellentmondások, Lagarder csak egy utat ismer, az igazság és becsület útját, és csak ritkán magyarázkodik. Az ő játékukat nézve el lehet hinni, hogy ez egy hatalmas szerelem. Olyan, amiről nem nagyon kell beszélni, mert szavak nélkül is végig ott vibrál a levegőben, és teljesen egyértelmű. Kimondani viszont az egyik nem meri, mert még attól is fél, nehogy összetörje.
Viszont amikor ember kell a gátra, akkor nem fosik be attól, hogy a sunyi ellenség kést tart a lány nyakához, hanem megy felé, néz rá olyan ellentmondást nem tűrően, hogy annak a nyomorultnak a kezéből kiesik a kés, mert fél, csupán a nézéstől is. Annak a nézésnek ugyanis nem lehet ellentmondani.
Hát... nem gondoltam volna, hogy éppen ez a kis randa emberke fogja tudni ezt elhitetni. :-)
Válasz
10/10
gladiolus 2019 júl. 08. - 14:56:06 10/10
Mindkét filmnek vannak erősségei. Az 1960-asnak Bourvil és Jean Marais alakítása.
Ennek a filmnek pedig számomra az, hogy a szerelmi szál nagyon mélyen és katartikusan kidolgozott, ez a vonulat a régi filmből szinte teljességgel hiányzott. Daniel Auteuilt nehezen tudtam volna vonzónak elképzelni, ebben a filmben azonban mégis sikerült elérnie ezt a hatást, és a színészi alakítása is teljesen rendben van. De hol volt Passepoil? Nekem alapvetően hiányzott. Nem értem, hogy lehet egy ilyen lényeges szereplőt ebből a történetből kihagyni.

Nagyban hozzájárul ennek a filmnek a varázserejéhez a gyönyörű zene, ami remélem, másnak is feltűnt. Engem azért ütött szíven, mert az egyik legszebb, ha nem a legszebb zenének tartom.
Mascagni: Parasztbecsület, Intermezzo. Ezzel együtt már szem nem maradhat szárazon. :-)
Válasz
Összes hozzászólás