A történet egy apró északi kis falucskában kezdődött, ami oly messze van mindentől, hogy a Mikulás is csak júniusban ér oda. Ott élt Gurin, a pajta-törpe, meg egy morgós vén fűzfapoéta, aki naphosszat csak az dúdolta, hogy "A sorsom oly gyászos, oly szomorú, lelkemet öli a mélabú." Gurin a karácsony közeledtével, betért a közeli pékségbe, s szinte minden palacsintát befalt. Még azon az éjszakán, hogy-hogy nem, hosszú rókafarokkal ébredt. Gurin mindent megtett, hogy megszabaduljon ettől a förvedménytől. Ki tudja vajon, hogyan került az oda... Kacsalaki Kázmért, a magánnyomozót hamarosan meg is találta ez a különös eset. Egy igazi mesterdetektív a kezdetben minden megtakarított pénzét az írógépébe fekteti, aztán akcióba lép...