Programkereső

A tél meséje

Bakancslistához adom
Conte d'hiver
francia romantikus dráma, 115 perc, 1992

Értékelés:

16 szavazatból
Szerinted?
5 hozzászólás
A vonzó fodrászlány, Félicie három férfi közt osztja meg figyelmét, emlékeit, vágyait és érzelmeit. Számára Charles - kislánya apja - az igazi, a nagy Ő, de iránta csak vágyakozhat. Ő elérhetetlen, mert megtalálhatatlan. Öt évvel ezelőtt ugyanis, amikor a tengerparton megismerkedtek, és egymásba szerettek, a búcsúzásnál, pillanatnyi emlékezetkihagyásában rossz címet adott meg neki. Az istenített férfi helyett be kell érnie Loickal, az okos, szelíd könyvtárossal és Maxence-szal, a fodrászüzlet testes tulajdonosával. Mindketten szeretik őt, de ő igazából egyiküket sem. Aztán megtörténik a csoda, amire mindig is vágyott, de maga sem hitte: felbukkan Charles. Vajon az önfejű, naiv és maximalista Félicie mit tud kezdeni a gyakorlatban a mítoszaiból valóságossá lett szerelemmel és férfival, az újra megtalált nagy lehetőséggel?
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Szereplők

Charlotte Véry
Felicie
Frédéric van den Driessche profilképe Frédéric van den Driessche
Charles
Michael Voletti
Maxence
Hervé Furic
Loic
Ava Loraschi
Elise

Alkotók

Díjak és jelölések

  • Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

    1992
    FIPRESCI-díj: Eric Rohmer

  • Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

    1992
    Arany Medve jelölés: Eric Rohmer
További 1 jelölés mutatása

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
7/10
marie1 2014 júl. 08. - 22:28:56 7/10
SPOILER lehet

Jó régen láttam a filmet, még fiatal lány koromban, és emlékszem mennyire tetszett. Csakis a korombéli fiatal nõcskét értettem meg, aki álmodozik, és fittyet hányva a környezetére, folyton csak a régi szerelmére gondol - abban a reményben, hogy újból egymásra találnak. Ezt a reményt én is elhittem akkor és ábrándos lélekkel keltem fel a moziban a székrõl...Mostanság újra nézve, jó 20 évvel késõbb már észreveszem, hogy idealizmus ide vagy oda, tényleg õszinte de kegyetlen játszmát ûz a két másik fickóval Felicie, akiknek persze szintén sorsuk, hogy egy ilyen nõvel futnak össze. Vannak olyan pillanatok, amikor egyszerûen nem értem a számomra bárgyú pasasok reakcióját, miért nem teszik helyre a lányt.
Egy ilyen találkozás, melyre a lány vágyik- ami a végén beteljesül - nagyon idealisztikus, és elveszi a lehetõséget a most-tól. Persze a film pont arról az egy százalékról szól, ami a lehetõség a nagy találkozásra a vágyott Szerelemmel, ezért is lehet a címben, hogy mese...
Válasz
M E 2014 febr. 24. - 10:41:19 Előzmény Gina424
Egyetértek az elõzõvel, végülis oké lenne, ha csak saját magát tenné tönkre a nõ, de kegyetlenül játszik mások érzéseivel, puszta önzésbõl. Adni semmit sem akar a másik két férfinak, csak használja õket.
Szép dolog hinni a szerelemben, meg éveket várni, viszont óriási lutri. Annak sokkal több az esélye, hogy ha valaki kézbe veszi a sorsát, és aktívan keresi a lehetõségeket az igazi szerelemre, nem a múltat kergetve, akkor tényleg boldog lesz. Szerintem nem jó, ha a boldogságunkat a vakszerencsétõl tesszük függõvé.
Válasz
Gina424 2014 jan. 28. - 21:34:12 Előzmény RitaFiore12
Nekem meg valahogy pont ez nem tetszett az egész filmben. A fõszereplõnõ makacs kitartása és hite valamiben, aminek az esélye nagyjából nulla. És mindezt úgy, hogy két férfit hiteget, és tesz tulajdonképpen ezzel tönkre. Ez egyszerûen unszimpatikussá tette nekem Feliciet. Sokkal inkább hiszem, hogy az életünket a realitások talajára kell építeni.
Válasz
9/10
RitaFiore12 2013 márc. 18. - 16:37:59 9/10
Én már nagyon régen láttam ezt a filmet, de azóta is eszembe jut néha. Úgy gondolom, hogy a "hit" (most nem feltétlenül a vallás) kérdésére egy mélyen megérintõ történeten keresztül kaphatunk választ. Mindenkinek ajánlom, aki töretlenül szeretne hinni valamiben, még akkor is, ha mások azt mondják, hogy hülyeség és amiben hisz nincs "túl sok" matematikai esélye.
Válasz
8/10
adamnagysweetmovie 2010 dec. 21. - 04:29:10 8/10
Az általam látott pár Rohmer-filmmel ellentétben itt nem arról van szó, hogy a fõhõs nincs tisztában saját ösztöneivel, valódi céljaival, hanem inkább az a tét, hogy a nézõ képes-e elhinni a fõszereplõnõ tisztán felvállalt, ám igen valószínûtlen célját.
Nekem végül sikerült, de a rengeteg céltalan intellektuális párbeszéd elidegenítõ volt, az egyébként se piskóta rohmeri adag kb duplája.

SPOILER:
Az ajánló kérdésfeltevése szerintem már nincs benne a filmben, az a szerelme újra megtalálásánál véget ér...
Válasz