Az Angyalom cselekménye helyenként kicsit erőltetett, de Frydman álmokról és szerelemről szóló költői párbeszédeivel és a holland táj szépségét megfestő felvételeivel eléri, hogy inkább egyfajta tündérmeseként tekintsünk rá és erényként fogjuk fel hibáit. A gyönyörű felvételek mellett a film másik nagy kincse Vanessa Paradis: sugárzó szépsége és tekintete, amely olyan mély, akár az óceán, egyedülálló vonzerővel bír. A kamera gyakorta hosszan elidőzik egy-egy arckifejezésén, gesztusán, amelyek egyetlen szó nélkül is rengeteget árulnak el egyetemes magányáról. A film legemlékezetesebb jelenetében a két főszereplő intim közelségbe kerül egy hotelszobában; anélkül, hogy levetkőznének vagy akár csak megcsókolnák egymást, az érzéki és megindító pillanatok kivételes kifejezőerőt nyernek a színészi összjáték és a remek rendezés révén. Az Angyalom magával ragadó, melankolikus tündérmese felnőtt közönség számára.
Stáblista:
Linkek:
Díjak és jelölések
-
Európai Filmdíj
2005
Hozzászólások