Hárman voltak barátnők, valamikor a 60-as években. Évtizedek múltán Juliette temetésén találkoznak újra, immáron csak ketten, akik még élnek. Benedicte neves újságíró lett, Martine pedig a tanári pályát választotta. A Juliette-re megszólalásig emlékeztető Scarlett felidézi bennük fiatal éveiket, azt az időszakot, amikor ők is lázadtak és új életről álmodtak. 68 forrongó hangulatában Martine Amerikába készült, ám végül egy szabadszellemű hippi karjaiban maradt, Benedicte konok harcot vívott képviselő apjával, hogy igazi újságíróvá válhasson, Juliette pedig szerelmi csalódásai és szülei elől a fiatalos lelkületű nagyanyjához menekült.
Fabrice Cazeneuve filmje realista képet fest a 20. század egyik legizgalmasabb korszakáról, s érzékletesen idézi elénk annak hangulatát, mindennapjainak feledhetetlen különlegességét.