Egy különleges film emberi főszereplők nélkül, mégis három nagyon egyedi főszereplővel. Ezek a jugoszláviai brutalista építészet beton emlékművei, Tilda Swinton hangja és a Golden Globe-díjas Jóhann Jóhannsson izlandi zeneszerző zenéje, aki a Sicario és az Érkezés zenéjét is szerezte, és 2018-ban 48 éves korában hunyt el. Jóhannsson több rövidfilmhez és két Szász János-filmhez is komponált zenét, és gyakran használt vizuális elemeket is műveinek előadásakor. Egy hosszabb játékfilm ötlete 2010-ben merült fel benne, amikor látta Jan Kempenaers holland fotós képeit a Tito-korszak kolosszális tanúvallomásairól. Jóhannsson 16 mm-es fekete-fehér felvételeit a zene mellett Olaf Stapledon brit író és filozófus 1930-as névadó regényéből vett kivonatok kísérik, amelyet Tilda Swinton olvas fel.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Van aki érti a mondanivalóját? Többször elmondja hogy kéri a múltbeli emberek segítségét de nem derül ki hogy miben. Egyébként filmnek annyiban nevezhető hogy valami képeket tettek a monológ mögé, de ez a - kétségkívül egyébként művészi - alkotás inkább papírra, vagy a rádióba való mint a képernyőre. Mondom én akinek kedvenc témája az életről való elmélkedés és imádom a sci-fi-t. De ez érdekes indítás után idegesítően unalmas volt, kevés tartalommal.
Kiválóan fotografált absztrakt experimentális alkotás. A zene-kép-szöveg teljes komplexitása, egysége. A tudományos fantasztikum kegyetlen valósága. Nem a szórakoztató filmipar terméke... Tömény, meditatív geometrikus absztrakció.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások