Programkereső

Az utolsó metró

Bakancslistához adom
Le dernier métro
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott francia filmdráma, 130 perc, 1980

Értékelés:

90 szavazatból
Szerinted?
13 hozzászólás
A film a németek megszállta Párizsban játszódik. Marion Steiner színésznő átvette zsidó férjétől a Montmartre színház igazgatását. Mindenki azt hiszi, hogy a férj Dél-Amerikába menekült, valójában a színház pincéjében rejtőzködik. Marion élelemmel látja el, ő viszont pontos utasításokat ad, hogy miként rendezze a színház új bemutatóját. A szépséges és megközelíthetetlen Marion közben halálosan beleszeret a társulat egyik új tagjába.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Szereplők

Catherine Deneuve profilképe Catherine Deneuve
Marion Steiner
Jean Poiret profilképe Jean Poiret
Jean-Loup Cottins
Gérard Depardieu profilképe Gérard Depardieu
Bernard Granger
Heinz Bennent profilképe Heinz Bennent
Lucas Steiner
Andréa Ferréol
Arlette Guillaume

Alkotók

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
10/10
-Vídia- 2021 máj. 07. - 20:46:40 10/10
Francois Truffaut
már a hangulat is 10
ha a szemét 8-9..
majdnem egyidős lenne Clint Eastwooddal
miket rendezhetett volna még..
Válasz
10/10
wolfat 2020 szept. 19. - 23:17:34 10/10
Immár 40 éve készült a film, és mitsem fogott rajta az idő -, ez már önmagáért beszél! Számomra úgy volt kerek az egész, ahogy a rendező és a forgatókönyvíró megálmodta. Én is valamilyen drámai befejezésre számítottam, mégsem volt hiányérzetem, hogy nem ez történt, sőt éppen azért éreztem életszerűnek a filmet, mert a való életben is gyakran melodramatikus befejezést nyernek a konfliktusos helyzetek. A filmben rengeteg nagyon kifejező részlet van azzal, hogy Catherine Deneuve-nek alapvetően a lénye, a nőiessége mindent visz, a fiatal Depardieu is nagyszerűen alakítja az egyéniségéhez testhez álló szerepet, de pl. értékelni tudtam az iróniát, amikor Párizs felszabadítása után mutatták, amint a színházigazgatót egyik nap letartóztatják amiatt, hogy milyen kapcsolatai voltak a háború alatt, másnap valami másért, nagyjából az ellenkezőjéért. Külön értékeltem azt is, hogy a diktatúra légkörét milyen nagyszerűen adta vissza; szándékosan nem tettem a diktatúra elé a náci jelzőt, mert a részletek gyakran emlékeztettek a 90 előtt viszonyokra, l. pl. a színikritikust -, valósággal tanítani lehetne a mai generációknak, ha be akarnák mutatni, hogy is nézett ki, milyen volt egykor egy ilyen figura a Kádár rendszerben. Szerintem Truffaut-nak ez filmje az eljövendő generációk számára is időtállónak fog bizonyulni.

2020.09.19.
Válasz
offtopic
Oooo 2020 júl. 30. - 23:13:50 Előzmény tóthlászló
Aha ... ,
tehát "nyomatékostja" azt a tényt, hogy Truffaut szerint a világ hódolata a "legvilgáosabb", ami a munkájában "egyérelmű", ugyanakkor szervesen "illeik" abba a "gondolatkiséreletbe", ami az igazán "gyértelmű" kezdőpont, a férfi és nő kapcsolatformák "letékpességéről".
"Jasvalom", olvass is, ne csak írj! ;-)
Válasz
tóthlászló 2020 júl. 30. - 08:45:35
A "Végre vasárnap" című opuszának megnézése után elővettema Truffaut készletemet és újra sorranézem a filmeket. Ez a filmje is lenyűgőző és csak nyomatékostja azt a tényt, hogy Truffaut szerint a világot a nők mozgatják és minden a nők körül forog, akik iránti hódolata a legvilgáosabb az "A férfi, aki szerette nőket" című munkájában egyérelmű. Ugyanakkor szervesen illeik abba a gondolatkiséreletbe, ami a "Lőjj a zongoristára"-val kezdődik, de igazából az ezt követő "Jules és Jim" az igazán gyértelmű kezdőpont: milyen férfi és nő kapcsolatok lehetségesek és ezeknek milyen következményei vannak. Truffaut szerint a nők döntenek a kapcsolatformák letékpességéről vagy kudarcosságáról. Jasvalom, hogy aki teheti, nézze végig a Truffaut-életművet.
Válasz
7/10
sanderb 2011 máj. 14. - 23:23:21 7/10
A színészek vitték el ezt a korrajzot, mert egyébként nem hozta azt a mélységet, amit a rendezõtõl megszoktam korábbi filmjeiben. Fáradt, nem kifejezetten drámai forgatókönyv alapján készítette mûvét, de azért figyelemre méltó, hogy milyen kitûnõen mozgatta így is a szereplõit. 10/7
Válasz
hecsedli 2009 máj. 11. - 10:40:51
jogos a felvetésed. úgy tûnik, Truffaut mindig is a melodráma felé hajlott, nem az igazi 'véres' drámára. 'operett'-szerû, ez tényleg találó, de ettõl még lehet fontos mondanivalója, üzenete.
az élet, jobban mondva a mi életünk, nagy drámái is észrevétlenül zajlanak, mivel azoknál nem sok szemtanú van jelen. Truffaut marad a kedvenc melodráma rendezõm. :))
Válasz
feketevipera 2009 máj. 11. - 08:12:37
Én Truffaut-tól nem sok filmet láttam, de valószínûleg igazad lehet. Csak arra próbáltam utalni, hogy a filmben benne volt egy sokkal nagyobb dráma lehetõsége (hogy pl. a férjnek menekülnie kell, esetleg koncentrációs táborba viszik, ilyesmi). Én számítottam valami ilyesmire, ehelyett jött ez az operettekhez/könnyû filmecskékhez méltó happy end. Szerintem a rendezõ kihasználhatta volna a filmben rejlõ összes drámai lehetõséget, bár ezen kár elmélkedni, mert ilyen lett a film, és kész. Csak számomra a drámai befejezés hangsúlyosabbá tette volna az egészet.
Válasz
hecsedli 2009 máj. 10. - 23:03:56 Előzmény feketevipera
eleddig Truffaut filmjei nem adtak nekem katarzist, pedig nagyon szeretem szinte valamennyit. 'Az utolsó metró' befejezése talán sokaknak nem tetszik, de akkor már nem a zûrzavaros háborús években járunk. sztem nem idegen az ilyen 'összecsapott' befejezés a rendezõtõl, én ezt is a javára írom. értsd úgy, hogy szvsz T. egyetlen filmjét sem tette tönkre a befejezése.
a 'Négyszáz csapás' vége egészen különleges és felemelõ amint a történet leáll és a fõszereplõ közeli arca kimerevedik. a mondanivaló az egész történetbõl és a szereplõk tusakodásaiból áll össze; legalábbis én így vélem.
Válasz
feketevipera 2009 máj. 10. - 18:29:17
Azt mondhatjuk, hogy Deneuve és Dépardieu hozta a formáját, és egyetértek azokkal, akik szintén valamiféle katarzist vártak a végén, de az nem jött. Szerintem a történet befejezése csapnivalóan laposra sikerült, és ezzel tönkretették az egészet. Ki lehetett volna hozni belõle egy jó kis drámát, ehelyett valamiféle bugyutácska befejezést rittyentettek hozzá, hiányérzetet keltve a nézõben. Szerintem a legjobb részek azok, amik a színházi próbák alatt játszódnak, külön izgalom egyrészt a színdarab elõadásának kiformálódása, másrészt az emberi viszonyok alakulása. De hát nézhetõ volt a film (habár helyenként kissé vontatottnak éreztem), és ez a fõ.
Válasz
hecsedli 2009 máj. 04. - 12:22:39
Truffaut-nak ebben a filmjében is benne van minden ami kell az igényes mozihoz. Váratlan fordulatok, a hétköznapi férfi-nõ viszony bemutatása, szerelem-féltékenység, konfliktusok, vívódások.
Ami nem tipikus benne, az a helyszín és a kor: üldözés és menekülés a németek által megszállt Párizsban. Elrejtõzve, titokban próbál tovább dolgozni az egyik, míg az ellenállást is vállalja a másik. A két férfit összekötõ kapocs Marion (C. Deneuve) a reményt, egy jobb jövõ iránti bizakodást mutatja föl egy embertelen világban. Elvek, erkölcsök, üldöztetés, megalkuvás nélküli ellenállás egy értékeket pusztító, beteg korban.

Ez valóban nem szórakoztató film, de nagyon sok részlet van benne amiért érdemes megnézni, többször is. A szépséges és megközelíthetetlennek látszó Catherine Deneuve játéka egészen különleges.
Válasz
7/10
Obránszky Ármin 2007 dec. 26. - 01:37:18 7/10
Elég vegyesek az érzéseim a film megnézése után 10 órával... Alapvetõen az alapszituáció, a színészek, a rendezõ, mind sokat ígérõek. A film csordogál is a maga medrében, de a végén hiányzik a Csodálatos Júliában kézhez kapott katarzis (ha már színházas filmrõl van szó).
Pedig a két fõszereplõn semmi nem múlt. Deneuve direkt rá szabott szerepben tündökölhetett. A gyönyörû és súlyos titkokat rejtegetõ dívát csak nagyon kevesen tudják nála jobban elõadni. Depardieu pedig nagyon férfias és erõteljes volt. A többi színész viszont olykor túljátszotta a szerepét, néha már azt hittem, h valami olasz filmbe csöppentem.
Nem rossz film, de sokkal többet vártam.
Válasz