1945-ben, a háború utolsó perceiben Rakamazról malenkij robotra elhurcolt fiatalokról, férfiakról, terhes anyákról szól a film. Olyanok szólalnak meg benne, akik még ma is tiszta emlékezettel képesek beszélni a 63 évvel ezelőtt átélt borzalmakról. A túlélők egyike, Fodor László és a lágerben született Polyák Antalné az eredeti ukrajnai helyszínekre is elkísérte a stábot.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
10/10
DarkGirl
2014 nov. 25. - 10:27:46
10/10
Megrázó dokumentumfilm volt,minden tiszteletem a túlélõké akiknek sikerült ezt a borzalmas idõszakot ha nehezen is de átvészelni és épségben hazatérni.
Kívánom,hogy soha többé ne kelljen senkinek ilyen borzalmakat átélnie ami akkor volt!!
Õszintén szólva, megdöbbent, hogy került a "képbe" a játékfilm kategória! Semmi köze a játékfilmhez!Addig, amíg vannak olyanok, akik eltudják mondani a sajátmaguk átélt történetét, a játékfilm csak másolata lehet a valóságnak. Az meg kétségbeejtõen szánalmas gondolat, hogy a film feldolgozás módja félrevezeti a nézõt! Hogyan lehet a borzalmakat túlélt emberek által megidézet pokoli történeteket megkérdõjelezni? Hiszen õk maguk mondták el, hohy min mentek keresztül!
A film vállalt célja az volt, hogy ezekrõl az elhallgatott, eltusolt eseményekrõl a még élõk által bemutassa az átélt eseményeket, hogyan élték át ezeket a retteneteket, a történtek lényegét az utókornak! És ebben a DOKUMENTUMFILMBEN csak ennyit lehetett bemutatni,csak a töredékét a malenkij robotra elhurcoltakkal történteknek, ami érzékeltetni tudta, néhány túélõ elmondása alapján, hogy miként kerültek ebbe a helyzetbe és mi történt ott ezekkel az emberekkel, és azokkal akik már ott meghaltak, illetve már nem élnek.
Igenis fontos, hogy legyen megörökítve amíg még lehet autentikus, eredeti átélõkkel ezt a részét a háború utáni történelmünknek!
"Rengeteg a lezáratlan ügy."
Ez indok arra, hogy újabbakat gyártsunk? Hogy ködösítsünk, hangulatot keltsünk, bûnbakokat keressünk az elõzõ rendszer körül?
Ez arra indok, hogy valamit változtatni kéne. Ahogy József Attila a Dunánál-ban már megírta. Az õ eltávolítása a tükörbe nézés elutasátításának szimbóluma a kormánypárt részérõl.
Én ezt a nihilista olvasatot azért nem fogadom el, mert felmentést ad mind a politika, mind az állampolgárok számára.
Igenis lehet változást elérni, ha nem tunyák és közönyösek az emberek. Az arabok erre rámutattak, más kérdés, sikerül-e rendezni a helyzetüket, de ott a hatalom megtanulta, nem veheti büntetlenül hülyére a népet.
Itt is vannak civil kezdeményezések, de egyenlõre gyengék. Az, hogy nyomorgunk és mindenki rohangál a meló után, szintén nem kedvez a közügyekkel való foglalatoskodásnak. Ez az egykulcsos adó lényege, szerintem.
Ha nem változtatunk, megérdemeljük azt, ami van. De ez még csak a lájtosabb verzió, attól tartok.
Nem hinném, hogy bármiféle változás lesz itt. Pontosan azért nem, mert rengeteg lezáratlan vagy félig-meddig lezárt ügy van, ami lehetõséget ad a mindig aktuális rendszernek arra, hogy azt a maga céljaira használja. Egyébként szerintem a politika részben mindig is arról szólt, hogy a múltat hogyan lehet felhasználni a saját igazolásunkra és az ellenfél lejáratására. Lehet, hogy csak én vagyok túl pesszimista, de a kisemberek túl kevés erõvel bírnak ahhoz, hogy bármiféle hatásos változást vihessenek végbe (vagy "jobb" esetben jön egy felemás megoldás, mint anno a "rendszerváltás" idején, és a dolgok csak látszólag mennek jobb irányba). Fõleg érvényes ez nálunk, ahol pl. az "átkost" még mindig nem sikerült meghaladnunk, nem volt büntetés, tovább élnek a Kádár-kor mechanizmusai (az államot meglopni nem bûn, kevés munkáért is jó fizetést lehet várni stb.), jó pozícióban vagy esetleg háborítatlan nyugdíjas világukban éldegélve átmentették magukat az elõzõ rendszer kiszolgálói. Azt is naivitás lenne várni, hogy az ember alaptermészete csak úgy megváltozik, ráadásul sokaknak érdeke az, hogy itt zûrzavar legyen, zavarosban lehet jól halászni.
Hogy felelõsségre vonnak, ezt lehet, csak kérdés, elvezet-e ez a téma megnyugtató lezárásához.
Én azt látom, az elmúlt 150 évben folyamatosan bûnbakokat keresett az aktuális kurzus, és átértelmezte a múltat, mégsem sikerült semmiben sem egy nemzeti minimum konszenzusra eljutni.
Ez ássa alá szerintem a nemzetet igazán, és ebben a mostani hatalom sem törekszik semmifajta konszenzus kialakítására, csak saját történelmi olvasat ráerõltetésére a közéletre. Csak egyébként is ismert tényeket ráncigálnak elõ és bûnbakokat keresnek.
Ez nem visz elõre, csak az önsajnálatot, a gyûlöletet és a homályt növeli. Nem menti fel õket az sem, hogy 45 után Rákosiék is ezt csinálták. Nehogy már õk egyenek a mérce! Hát semmibõl sem tanulunk?
A két rendszert szerintem bizonyos mértékben nem lehet összehasonlítani, mivel a holokauszt elkövetésében bûnös emberek nagyrészt megkapták a méltó büntetésüket, és errõl jóval többet is tudunk, már csak azért is, mert azóta már lassan 70 év telt el, míg a "rendszerváltás" óta "csak" kb. 20. Ezzel szemben a bolsevik rendszer bûnösei nem kapták meg azt, ami nekik járt volna, pl. Péter Gábor is ágyban, párnák közt halhatott meg. Azért lehet manapság is "bûnbakokat" keresni, mert annak idején nem történt meg a felelõsségre vonás és a leszámolás azokkal, akik megérdemelték volna, nem úgy, mint 1944 után. Nyilván tisztább lenne a közélet, ha lett volna olyan katarzis 89 után is, mint elõtte néhány évtizeddel, de ekkor nem volt büntetés, csak elhallgatás és hatalom-átmentés. Ráadásul nem egy ilyen bûnözõ mentegette magát azzal, hogy "azt hittem, jót teszek", "parancsra tettem" stb. Érdekes módon a Horthy-rendszer katonáit gyakran nem mentesítette a büntetés alól az, hogy "parancsra tették". Szóval valahol nincs egyensúlyban a két rendszer megítélése, nincs egyensúlyban az elkövetett bûnök megbüntetése. Elítélendõ, hogy "boszorkányüldözésre" használják manapság ezt vagy azt a témát, de soha nem volt olyan rendszer, amelyik ne használta volna fel a múltat, mert ez a politika természete. Nem hinném, hogy ezen bárki is tudna változtatni, úgyis mindegyik pártnak az a célja, hogy az ellenfeleit lejárassa.
És akik nem bûnbakokat keresnek, hanem a diktatúrák mechanizmusaira világítanak rá. Mert ebbõl lehet tanulni (fõleg mostanában, fõleg errefelé), a boszorkányüldözés csak a másik színû diktatúra felé terel...
A holocaustot sem lehet túlbeszélni, ahogy mást sem. És egyik múltat sem szabad megtagadni. Az emberi természet és a társadalom sötét oldalára emlékeztetnek, amit muszáj észben tartanunk!!
Semmivel sem lehet megindokolni azt a brutalitást, amit a szovjetek "málenkij robot" fedõnév alatt elkövettek. Embertelen dolog volt ártatlan polgári személyeket százával, ezrével elhurcolni, pótolandó a kiesett termelõket a Szovjetunióban. A nyugati szövetségesek részérõl szégyenteljes dolog volt, hogy hallgatólagosan beleegyeztek mindebbe, a magyar hatóságok sem tettek semmit a folyamat megakadályozásáért. Elképzelhetjük, hogy az idegen földre elhurcolt, munkára kényszerített foglyok mennyi szenvedésen mehettek keresztül, sokan több mint hatvan év után sem tudták feldolgozni a velük történteket. A film szereplõi közül néhányan többször is elsírták magukat, ami érthetõ is. Elvették a fiatalságukat, sokukat testileg-lelkileg tönkretették, mindezt büntetlenül. A legvisszataszítóbb az, hogy ezektõl az ártatlanoktól soha senki sem kért bocsánatot, pedig nyugodtan nevezhetjük emberiségellenes bûncselekménynek azt, ami akkor történt. (Azt pedig már tényleg csak zárójelben teszem hozzá, hogy évtizedekig hallgatni kellett az eseményekrõl, s maguk a szovjet hatóságok is igyekeztek eltüntetni minden nyomot, nehogy emlékezni lehessen. Nem úgy, mint Auschwitzban, ahol a háború után mementóként visszaépítették a tábort. Ennyit a kettõs mércérõl.) Az egyik nyilatkozó néni megmondta, hogy havi 2500 forintot kap azért, hogy három évig szenvedett egy ukrán szénbányában. Bezzeg a holokauszt túlélõi még hetven év múltán is perelhetnek, nem is akármilyen összegekre (sõt a náci és nyilas bûnözõknek mind a mai napig igyekeznek a nyomukra bukkanni, szemben a vörösbanditákkal). Sajnos a bolsevisták rémtetteit még mindig nem térképezték fel a kellõ alapossággal, még az utóbbi húsz évben is nehezen mennek a kutatások. Éppen ezért minden tiszteletem azoké, akik mindent megtesznek a múlt feltárásáért, akik megemlékeznek az egykori áldozatokról.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar dokumentumfilm, 97 perc, 2008
Hozzászólások