Bizet nyomában

Bakancslistához adom
In the Footsteps of Bizet
francia dokumentumfilm, 2008

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

George Bizet-nek, a világ egyik leghíresebb operaszerzőjének, aki tragikus körülmények között hunyt el 36 éves korában, meggyőződése volt, hogy híres operája, a Carmen óriási bukás volt. Ez a dokumentumfilm megrajzolja a zeneszerző portréját, felelevenítve életének legfontosabb szakaszait, és közben részleteket hallunk a Carmen főpróbájából Beatrice Iria Monzon előadásában és Michel Plasson vezényletével az ősrégi franciaországi Orange amfiteátrumból, 2008 júliusában. Legfőbb életrajzírója, Hervé Lacombe segítségével járjuk be Bizet Párizsát, a művészeteknek ezt a XIX. századi Mekkáját a l'Opera Garnier-től, Offenbach színházától és a Conservatoire-tól az Opera Comique-ig. Ezután megismerhetjük három csodálatosan termékeny római évét, amelyet a jelenleg a nagy operarajongó, Frederic Mitterrand kezelésében álló Medici-villában töltött. Párizsba visszatérve Bizet a Szajna mellett időzött, előbb Vésinet-ben, majd Bougivalban. Leveleiből és személyes naplóiból kiderül, hogy Bizet a társadalmi siker és művészi elismeréséről szőtt álmai között őrlődött. Kétségei mögött zsenialitása már nyilvánvalóvá vált kevésbé ismert műveiben is, amilyen pl. a Szimfónia C-ben, A gyöngyhalászok és Az arles-i lány, amelyek részletei Marc Minkowski vezényletével csendülnek most fel.

Hozzászólások

Szerinted?
Ford Mustang 2011 okt. 12. - 16:55:05
Georges Bizet (Párizs, 1838. október 25. – Bougival, 1875. június 3.) francia zeneszerzõ. Elsõ szerzeményét 11 évesen alkotta, ekkor már a párizsi Conservatoire diákja volt. Itt ismerkedett meg Halévyvel, aki zeneszerzést tanított neki és aki nagy hatással volt mûvészi kibontakozására. Elsõ jelentõs mûvét, a „C-dúr szimfóniát” 17 éves korában írta és ezzel elnyerte a Római-díjat, amelynek révén három évet tölthetett az olasz nagyvárosban. Kortársai idegenkedve fogadták színpadi kísérleteit és drámai zenéjének szokatlan, realisztikus hangját. A „Don Procopio” címû vígoperáját 1906-ban mutatták be kevés sikerrel, de következõ mûve, a „Gyöngyhalászok” címû operája sem nyerte el a nézõk tetszését. Ez követõen más szerzõk mûveinek átdolgozásából és zongoratanításból élt. 1871-ben besorozták a Nemzeti Hadseregbe a francia-porosz háború miatt, így kevés ideje maradt a komponálásra. Ugyan abban az évben írta zongorára a „Gyermekjátékok” címû sorozatot, valamint a „Dzsamilé” címû egyfelvonásos operáját. A párizsi Vaudeville-színház igazgatójának kérésére írt Alphonse Daudet Az arles-i lány címû elbeszéléséhez kísérõzenét. Ezt áthangszerelte nagyzenekarra, így a mû hangversenydarabként hatalmas sikert aratott. Élete utolsó alkotása a „Carmen” címû operája volt, amellyel azt remélte, hogy ez végre áttöri a francia közönség közönyét. A várt siker elmaradt, és a bemutató után néhány nappal a nagy beteg zeneszerzõ elhunyt. A „Carmen” késõbbi elõadásai viszont már hatalmas sikereket arattak, a mû pedig a közönség egyik nagy kedvence lett és a mai napig az egyik legismertebb és leggyakrabban játszott opera.