E történetek szereplőiből kerülnek ki a Nádas-Berci család tagjai, közeli ismerősei, illetve a háttértörténet szereplői is. A család kollektív tudatát Karolinán keresztül ismerjük meg, aki egy fotóalbumot lapozgatva mesél a rokonokról, valahogy így:

„Karolina vagyok, tíz éves. Sokan gondolhatják majd önök közül, hogy mindaz, amit elmondok csak a képzelet szüleménye. De én mindenkit biztosítok róla, hogy nem az. Ez a film a legendásan nagy és összetartó Nádas-Berci családunkról szól. A Bercik állítólag egy rózsalekvár recept kapcsán, még a török hódoltság alatt kerültek rokonságba a Nádasokkal, azóta hívnak így minket. Bizonyítékom van róla: itt, ez a fotóalbum! Találomra felütöm… igen, ez itt a névrokonom, Anna Karolina, a dédnagynéném. Tornászlány volt, aki mindig fittyet hányt a gravitációra és ezért felfelé esett. Ez itt Frici bá, aki csatornafektető, és egyben óriáskígyó-temetkezési vállalkozó. A fia, Fábián, hegymászó. Kérés nélkül kétszer felmászott a Himalája tetejére, de hatalmasat káromkodik, ha nem működik a lift. Rengetegen vagyunk, de az igazi nagy család csak ritkán gyűlik össze: csak ha új Nádas-Berci születik, vagy régi Nádas-Bercit temetünk, vagy valakinek esküvője van egy Nádas-Bercivel. Ilyenkor nagy a hangzavar, mindenki egyszerre beszél, és rengeteg történetet mesélnek el, és mindig tanulok valamit, még azt is, amit anya szerint nem kellene.”