Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Egy férfi és egy nő

Un homme et une femme
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott francia romantikus dráma, 99 perc, 1966

Értékelés:

67 szavazatból
Szerinted?
50 hozzászólás
Videó
+ 5 kép
Videó + 11 kép

Értékelés:

67 szavazatból
Szerinted?
50 hozzászólás
Gyermekeik internátusában találkozik Anne és Jean-Louis. Mindketten tragikus körülmények közt veszítették el házastársukat. Ettől elsősorban Anne szenved nagyon, olyannyira, hogy menekül is az új kapcsolat elől. Ennek ellenére Jean-Louis nem adja fel, s végül sikerül meghódítania Anne-t.
Forgalmazó: Warner Home Video

Stáblista

Szereplők

Anouk Aimée profilképe Anouk Aimée
Anne Gauthier
Jean-Louis Trintignant profilképe Jean-Louis Trintignant
Jean-Louis Duroc
Pierre Barouh
Pierre Gautier
Valérie Lagrange
Valerie
Antoine Sire
Antoine Duroc

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Remek filmek esős időre!

Remek filmek esős időre!

Ömlik az eső odakint, hideg van és az égvilágon semmi kedvünk már kimenni. Semmi baj,...

Díjak és jelölések

  • Golden Globe-díj

    1967
    Legjobb idegennyelvű film

  • Oscar-díj

    1967
    Legjobb idegennyelvű film

  • BAFTA-díj

    1968
    Legjobb női alakítás: Anouk Aimée
További jelölések mutatása

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
Rövid G. atya 2015 okt. 28. - 08:52:48
Fura. Szinte minden képkocka egy-egy mûvészi fotó. A történet... voltaképp azzal sincs bajom. Néhol picit csöpögõs, de még belefér.
Válasz
csabaga 2015 febr. 21. - 16:22:02
Akkoriban a bentlakásos iskolák minõségi oktatást,nevelést adtak,semmi különös nem volt abban,ha valaki ott nevelkedett,senki sem akadt fenn rajta.
Válasz
Kodaxin 2015 febr. 21. - 00:50:07
Ezúttal is csodálkozva olvastam végig a kommenteket. És ezúttal sem értem azoknak a többségét.

Full spoiler:

Én máshonnan közelíteném meg ezt a filmet. Kezdeném azzal, hogy ezt a filmet 1966-ban készítették. Alig 21 évvel A Világháború vége után. Amibõl az következik, hogy a szerepeket eljátszó színészek átélték a háború minden borzalmát gyerekként, sõt, nem is annyira gyerekként. Mi több, õk már akkor felnõtté váltak, ellentétben a mai Y generációnak (ki)nevezett emberekkel, akiknek ez jellemzõen nem sikerült még ugyanezen életkor elérésekor sem. Számukra ezek az emberek ebben a filmben úgy néztek ki és úgy viselkedtek, hogy ma a nyugdíjasok, de minimum az ötvenesek. Pedig velük egykorúak, hiszen valójában õk nagyon is fiatalok voltak a film készítésekor: mindössze harmincnégy és harminchat évesek. Ez az egyik alapállás.

A másik alapállás az, hogy a színészek saját magukat játszották. Nem szerepjátszás volt ez a szónak abban az értelmében, hogy "színészkedtek", hanem a saját érzéseiket vetítették ki. Egyszerûen az jött át, hogy "adják vissza a fiatalságukat". Hogy újra gyerekek lehessenek, megélhessék azt, amit elvettek tõlük. Azokat az érzéseket, azokat az ártatlan érzéseket, amiket manapság valahol a 13-15 éveseknél képzelnek el az ""idõsek"".

Bizony bizony, ez a két apróság önmagában megérne komolyabb értekezést is, hogy mennyire eltolódtak az életkorok, szerepkörök, érzések, érzelmek megélésének az idõpontjai és korszakai.

A következõ érdekességnek én azt tartom, hogy a gyerekek internátusban nevelkedtek. Különös módon ezen senki sem kapta fel a fejét, pedig szerintem nagyon érdekes az, hogy erre valójában nem tértek ki a filmben. Holott ki kellett volna térni, ugyanis a gyerekek nagyon fiatalok voltak. Vajon miért nem a szüleikkel éltek? Hiszen nem voltak árvák... vagy azt kellene feltételezni, hogy az egész családjuk (a szüleiken kívül) elpusztult a háborúban? Nem volt egyetlen nagymama, nagypapa, rokon, aki nevelhette volna õket? Vajon miért nem tértek ki erre a kérdésre? Vagy úgy gondolták, hogy erre valóban kellõ magyarázat az, hogy a férfi autoversenyzõ, a nõ filmes, "akik nem érnek rá a gyerekekkel foglalkozni"? Akkor nem "önzõk" valójában?

Milyen más is volt a világ akkoriban... amire ma azt mondanánk, hogy "unalmas, szóra sem érdemes" - sõt egyesek egyenesen tévesen giccsezik -, az akkoriban maga volt az izgalom. Ami pedig ma felháborító lenne, az akkoriban volt természetes. Pusztán csak ez az egy kérdéskör önmagában felveti a kérdést: Melyik kor volt az erkölcsösebb, a jobb, vajon fejlõdött a világ, vagy maradt ott, ahol volt? Ki gondolta, gondolhatta volna közel 50 évvel ezelõtt, hogy ez a film egyfajta etalon lehet ötven éven belül?

Hiszen például mi lenne vajon ma a "médiavélemény" arról az autoversenyzõrõl, aki internátusba rakja a gyerekét, hogy "ne zavarja", avagy mi lenne a médiavisszhangja annak a filmesnek, aki hasonló ""megoldáshoz"" folyamodna? Ugyanakkor vajon ma létrejöhetne egy ilyen szerelem egy ismert autoversenyzõ és egy ""egyszerû"" nõ között? Vajon ennek lenne "médiaértéke"? Ugyan már. Fogalmazzunk úgy, hogy szinte teljes mértékben kizárható, hogy hasonló ""adottságokkal"" rendelkezõ nõ jelenjen meg egy ismert ember mellett, az meg, hogy özveggyel jöjjön össze? Ki emlékszik hasonlóra? Ahogy arra is, hogy hol lenne ma olyan autoversenyzõ, akit nem ""öregeznek le"" 36 évesen? Schumacher maga volt a "nagy öreg", amikor elõször visszavonult. És az utolsó mohikán, maga "A" kivétel az öregségi szabály alól... habár, tulajdonképpen a "nagy visszatérése" neki sem sikerült igazán emlékezetesre. A filmben azonban éppen arról van szó, hogy ebben a korban van ereje teljében az autoversenyzõ, akinek esze ágában sincs visszavonulni. Ok, nem F1-rõl beszélünk, de a párhuzam akkor is figyelemreméltó.

Szépet csavarodott tehát a világ. Hogy jó, vagy rossz, ki-ki döntse el maga. Azt azonban ismerjük el és fel, hogy kevés film az, ami ezt a különbséget ilyen kifogástalanul dörgöli az orrunk alá, fõleg úgy, hogy ez nyilvánvalóan nem állt és nem is állhatott a készítõk szándékában. Talán nem is akartak "nagy filmet" készíteni, ezt inkább "kísérleti filmnek" szánhatták a "tabuk ledöntése" érdekében. És valószínûleg ezért is lett tökéletes.

Azt a jelenetet például, amiben fínoman utalnak az összebújó két gyerekre, a szeretetre, az ártatlanságra, a boldogság keresésére - na ilyent talán sehol máshol nem láttam. Hogy ez mennyire egyszerû is a gyerekek esetében és milyen bonyolult a felnõttek esetében. A két gyerek ösztönösen összebújik, de a szülõk inkább kínosan távol tartják magukat egymástól, és a két gyereket is kínosan "sajátként" takargatják be és nem "közösként". Igazán fínom apróságok, olyan apróságok, amik inkább ösztönösek, mint tervezettek.

Vagy például vegyük azt az egészen valódi õszinte örömnek ható jelenetet, amikor megérkezik hõsünk az autojával a partra és együtt rohannak oda hozzá - azt se nagyon lehet látni. Ennyire hihetõen pedig sehol. Õk ugyanis teljesen átélték ezt a jelenetet és érezték azt. Az egész filmbõl irdatlan erõvel tör fel az egyszerû szerelem és a szeretet, aminek egy fínom ágyjelenet a "vége". Ami igazából még csak nem is ágyjelenet, csak egy összebújás.

A lassú, nyugodt, BOLDOGSÁG érzése, ami áthatja a filmet.

Az, ahogy az ERÕS érzelmek uralják az emberek lelkét és nem a talmi nemi aktusok és vásárolgatások egymásra licitálása, mint manapság. Talán sokan ezért nem tudják ezt elképzelni, mert el se tudják képzelni azt, hogy volt olyan, amikor még ilyen volt az élet. Pedig nem is volt az annyira régen.

Amikor az ÉLET a szerelemtõl és a boldogságtól LELASSUL és nem FELPÖRÖG mint manapság, amikor ezt erõltetik, hogy az érzelmek helyét a közönséges élvezet vegye át. Manapság az, hogy az élet lelassuljon, megálljon, az szinte elképzelhetetlen, de mindenképpen szokatlan elképzelés lenne. Az, hogy ne az történjen, hogy azonnal és ezerrel pörögve egymás velejét kíszívva gyors numerák és pénzszórások silány önbecsapásával éljük az életünket. Mert akkor összedõlne a fogyasztói társadalom talmi világképe.

Itt szó sem lehet arról, hogy törõdjünk egymással. Itt csak individuumok vannak. Közösség helyet közösségi média. Minden érzelem helyett valami olcsó és pénzben mérhetõ pótcselekvés, amivel könnyû irányítani az embereket.

Kicsit furcsállom azt is, hogy egy - valójában - ennyire egyszerû film mennyire hatással van szinte a mai napig a filmiparra (is) abban a formában, hogy az egyszerû történetbõl úgy lesz klisé, hogy azt szinte senki sem veszi észre amikor másik filmben látja viszont, akár copy+paste formájában.

Vegyünk például két jelenetet, amit utána összerakok egybe, hátha úgy ismerõsebb lesz:

Hõsünk elrobog a szeretett nõ irányába az akkori kor egyik csúcs sportkocsijával, kiszedi valakibõl megtévesztéssel (rendõrnek adja ki magát az információt, majd megköszöni azt) hogy hol találja meg és (ekkor jut a partra). (Majd a film végén) beül az autoba és robog a pályaudvara, ahol megtalálja a NÕT és pontosan lehet érezni, hogy ennek így kellett történnie, mert valóban akarják egymást. Ez volt a próba. Mert így oldódnak fel a korábbi tévedések, tévelygések, gondolatok. És a kettõ között van a - ma már - korosztálybesorolás nélküli ágyjelenet.

Ha esetleg még mindig nem lenne meg:

Kegyetlen játékok (Cruel Intentions)

Valmont elrobog a szeretett nõ után a kor egyik csúcs sportkocsijában, közben szedi ki az infot valakibõl (kétségbeesve, korábbi stílusával ellentétben megköszöni(!) azt), hogy merre van. Végül megérkezik a pályaudvarra(!) és lehet tudni, hogy ennek így kellett történnie. Ez volt a próba. Mert így oldódnak fel a korábbi tévedések, tévelygések, gondolatok. Pusztán annyi változás van a történetben, hogy az ágyjelenet ezek után jön és nem ezen jelenetek között.

Nos? Ugye érdekes?

És akkor most gondolkozzunk. Vajon eszébe jutott ez így a Kegyetlen Játékok íróinak? Szerintem ezt egészen nyugodtan kizárhatjuk. Akkor viszont hogy is van ez? Akkor hogyan is áll a dolog a klisékkel? Lehetséges, hogy valójában azok a dolgok, amik sokak számára klisének, vagy giccsnek tûnnek, azokat csak azok látják klisének, giccsnek, akik még soha az életben nem éltek át hasonló érzést?

Mert szerintem más oka ennek az ellentmondásnak nem lehet, hiszen aki már átélt ilyet, vagy hasonlót, az pontosan tudja, hogy ugyanígy élné meg ezeket az érzelmeket.

Akik meg nem... nos, számukra ez NEM lesz "az" a film, amiben bármit látnának az unalmon kívül. Pedig pont ez lenne az a lecke, amit meg kellene érezniük, mert bár a világ és a körülmények megváltoztak, de az érzelmek éppen pontosan ugyanolyanok maradtak, ahogy az például a fenti párhuzamoból is kifogástalanul levezethetõ.

Ez a film pontosan olyan, mint az elsõ szerelem érzése, vagy a nagy szerelem, avagy szerelmek átérzése. A kritikák pedig olyanok, hogy van aki ezt tudja és van aki tagadja...
Válasz
9/10
offtopic
pppppppppppppp 2015 febr. 14. - 22:56:03 9/10
Ja, apróság, de te jössz utánam már hosszú ideje, mint egy pincsikutya. :D
Tudod, a magadfajta, húgyagyú VV rajongóktól nem is várok semmi mást, de akkor is...
Válasz
9/10
offtopic
pppppppppppppp 2015 febr. 14. - 22:55:00 9/10
Lepkefing, mint említettem volt... már úgy értem: a véleményed.
Válasz
offtopic
proklima 2015 febr. 14. - 19:54:41
Hát..vettem a fáradságot és elolvastam mind a 100 hozzászólásodat, valamint az 5 indított témádat.Nyilván, ezek alapján kialakult egy bizonyos kép. Az, hogy filmekrõl írsz véleményt (holott nem is vagy filmrajongó), az egy dolog. Az azonban, hogy olyan személyeket minõsítesz (s itt a színvonalról ne is beszéljünk), akiket nem is imersz, az no komment...Javaslom, hogy a jövöben mérsékeljük (nullára) a kommunikációnkat.
Válasz
9/10
offtopic
pppppppppppppp 2015 febr. 14. - 18:25:35 9/10
Asszem, már említettem a kapcsolatot a véleményed és a lepkefing súlya között.
Válasz
offtopic
proklima 2015 febr. 14. - 16:25:48
Köszi'!!! Most már vágom..(..a fát hûvös halomba..,magam alatt). :)
Válasz
9/10
pppppppppppppp 2015 febr. 14. - 15:38:45 9/10
Kertitörpe=giccsek giccse. Úgy jön ide. :D
Válasz
proklima 2015 febr. 14. - 14:13:47
Az idézetet idézõjelbe tettem, ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy -bár nem én mondtam- egyetértek vele. Az idézet elõzménye pedig: Egy férfi és egy nõ Wikipédia (valamint az, hogy láttam a filmet). Azt, hogy hogyan jönnek ide a Hupikék kertitörpikék, azt nem igazán vágom. No, sebaj...
Válasz
Összes hozzászólás