Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nem tudom, a "napjaink" mit takar, 99-es a film. Egyébként nem hinném, hogy a butaság kizárólag az "igényes köztájékoztatás" mûve lenne, kár megint belevinni az aktuálpolitikát ebbe is. Mindig is voltak olyanok, akik csak a felszínt fogták fel, no meg akik irányítani akarták a divat egy részét, ezt-azt kreálva, az elhülyülés amúgy sem pár hónap vagy egy-két év eredménye. Aki hülye (vagy azt akarja játszani), annak oly mindegy, lehet bármilyen a köztájékoztatás. Amúgy sem hiszem, hogy a politika csak most kezdené uralni a divatot, régen is ez ment, ráadásul mást is ural, ld. sport - és ez sem a mai kor terméke.
Kár, hogy napjainkra nem tér ki a film, ma ismét kezdi a divatot is eluralni a politika. Erre egy plázacica azt mondta, ma "divat az etno". Ennyi jut el kb az emberekhez a tradícionális magyar kultúrából, az igényes köztájékoztatásnak köszönhetõen...
Talán nem ártott volna a készítõknek kicsit háttérbe szorítaniuk a "könnyed" hangnemet, de azért persze az egyes megszólalók személyes élményei is sok pluszt adnak hozzá a filmhez. Viszont lehet, hogy nem hangsúlyozták eléggé azt a folyamatot, amely a Rákosi-diktatúra uniformizáló, szürkeségre és rosszul felfogott "egyszerûségre" építõ divatkultúrájától a "puha diktatúra" bukásának idejére a nyugatihoz közelítõ divatig vezetett. A "kultikus" ruhadarabok (pl. farmer) térhódítása valószínûleg közismert, nem szabad viszont elfeledkeznünk arról (és ezt talán kevésbé szokták kiemelni), hogy itt-ott, reklámokban, filmekben idõvel megjelent a finom erotika, fejlõdött a fehérnemû-divat is, s ez is mutat egyfajta kétarcúságot, ti. a néhol talán erõltetett prûdség, valamint a valamilyen téren mégiscsak elfogadott erotika egymás mellett élését. A mai tinik számára természetes, hogy minden sarkon van egy ruhabolt, ahol ugyanazt vásárolhatják meg, mint amerikai, japán vagy francia társaik, és valószínûleg furcsának tartanák azt, hogy ezt nálunk bizony még a 90-es évek közepén sem nagyon tehették meg (kivétel talán egyes nagyvárosaink egy-két üzlete, de inkább Budapest). Ami viszont pozitívum volt ebben az idõszakban, az az, hogy akkoriban a kínai bóvli még nem árasztotta el az országot. Azt mondhatjuk, hogy az 50-es évek uniformizáló törekvéseitõl napjainkra a globalizáció kvázi uniformizáló törekvéseiig jutottunk el, így ma már teljesen megszokott dologgá vált, hogy ugyanazt a márkát viseljük, mint a Föld túlsó felén élõ embertársaink.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások