Verdi Nabuccója fordulópont volt a zeneszerző életében, az első igazán elsöprő sikert ezzel a művel aratta. Az opera, (korábbi nevén Nabucodonosor) 1841 őszére készült el, így Verdi lekéste a karneváli szezont és a bemutatóval a következő szezonig várnia kellett volna. Tiltakozása és makacssága meghozta az eredményt, a bemutatót kitűzték 1842.tavaszára. Miután rövid idő alatt kellett színre vinni az operát, nem volt elegendő idő a díszletek megépítésére, ezért korábbi előadásokból kölcsönzött háttereket használtak. A problémákat tetőzte, hogy az Abigél szerepét éneklő szoprán, Giuseppina Strepponi hangja borzalmas állapotban volt. Ennek ellenére a Nabucco átütő sikert aratott, a „Va, pensiero...” kórus már az 1842-es bemutatót követően a szabadság himnuszává vált. Az előadást követően Giovanni Ricordi zenekiadó egy összes műveire szóló szerződést ajánlott fel neki. Verdi egyetlen lendülettel a korabeli olasz zeneszerzők élvonalába került és óriási népszerűségnek örvendett. Bebocsátást nyert az arisztokrácia köreibe, így lehetősége nyílt magas rangú mecénásokra szert tenni. „Kesselyák Gergely látványos rendezésében a hatalmi és vallási erőviszonyok változását, az első szentély lerombolását és a babiloni fogság történetét a világtörténelmi korszakváltások örök körforgásában mutatja be”