Tragikomikus röntgenlátlelet a mai Izland életéről. Mondhatnánk egyszerűen, hogy "Niceland Izland", mely egy korábbi nagyszerű izlandi mozira reflektál. (Rendezője, az eredeti izlandi Mester, Fridrick Thor Fridriksson volt.)
A "Királyok útján" Izlandra érkezik egy német fiú, Ruppert, egyrészt, hogy barátját meglátogassa, másrészt, hogy behajtsa tőle a pénzt, amivel tartozik. Stuttgartban ismerkedtek meg, együtt dolgoztak egy night club-ban. Ruppertnek fogalma sem volt arról, hogy hová keveredett. Kietlen, holdbéli táj, sivár, monoton élet, s lakókocsiban élnek. Barátja, Júnior szegény, még mindig apján élősködik, egy vasa sincs. Egész nap csak döglik, s a tévét bámulja. Apja futóbolondként érkezett ide, a messzi Északra, mehetett volna melegebb égtáj felé is, hogy belső Én-jét megtalálja. Júniornak még az is jobb lett volna, ha inkább árva marad, s anyja nem cipeli magával az öccsével együtt, mint egy bőröndöt, ide, erre az istenhátamögötti helyre. A nagymama meg olyan, mint egy elmebeteg, pizsamában, aki egy döglött fókát vonszol magával, pórázon. De legalább neki határozott véleménye van: "Van olyan halott, akiben több élet van, mint egy élőben." Futóbolondok mindenütt, a Kék Lagúna és a gejzírek kora csak a turistáknak jár.