Néhány völggyel odébb fekszik 2800 m magasságban a Schwarzsee. A Schwarzsee-ből kifogott tavi szaiblingban olyan magas volt a nehézfémek koncentrációja, amilyen csak az iparvidékek halaiban szokott lenni. A halakat azóta rendszeresen ellenőrzik. Az eredmény megdöbbentő. A nehézfém-koncentráció évről-évre növekszik. Az iszap megőrizte a tó történetét, kialakulásától napjainkig. Rétegről-rétegre haladva megtaláljuk a fontosabb események nyomát, az izlandi vulkánkitöréstől az ólommentes benzin bevezetéséig, vagy a csernobili nukleáris katasztrófáig.
Minden, amit az ember a légkörbe juttat, elkerülhetelenül visszajön és nyomot hagy a tófenéken és a halakban is. A kutatókat főként a higany érdekli, amely elraktározódott a gleccserek jegében, és most - a gleccser olvadásával - a talajba szivárog. A globális felmelegedés hatására a baktériumok ezt a rendkívül mérgező nehézfémet egy százszor toxikusabb anyaggá, metilhigannyá alakítják. A metilhigany pedig nemcsak a halakat szennyezi. Előbb-utóbb belekerül az ivóvizünkbe is.
Erre a pontra még nem jutottunk el, de a felmelegedés még nem állt meg. A világ, a Föld örök változásban, mozgásban van. A változás néma tanúi a gleccserek.
Hozzászólások