Közbringa kapcsán elsősorban a nagyvárosi rendszerek jutnak eszünkbe, mint a budapesti MOL Bubi, a párizsi Velib’ vagy a barcelonai Bicing. A városfejlesztési legendák első epizódja ezt, és a többi, jobbára csak hírből ismert típust is bemutatja:
1. A nagyvárosi (közlekedésben integrált) kölcsönzőrendszerek, jelentős állami és/vagy önkormányzati szerepvállalással.
2. A kisvárosi (elsősorban turisztikai célú) rendszereket, szintén dokkoló állomásokkal, egyedi járművekkel, olykor elektromos kerékpárokkal.
3. Magán kerékpárkölcsönző, amelyet turizmus piaci alapon, a helyi lakosságot pedig önkormányzati támogatással, kedvezményesen szolgálja ki.
4. Önkormányzati szerepvállalás nélkül közbringa rendszer, mint a dokkoló állomások nélkül működő Donkey Republic.
Az önkormányzati szerepvállalás / anyagi ráfordítás mértéke tehát különböző lehet, de ami közös (mutat rá egyik interjúalanyunk): az alap-infrastruktúrát, azaz a kerékpárutak és tárolók rendszerét csak egy önkormányzat tudja létrehozni, koordinálni.