"Oly korban kellett születnem, amikor az ember nem értelmes lény."
A II. világháború idején a franciaországi Vichyben az utcán a németek elfognak kilenc férfit és egy fiút. Van köztük festőművész, üzletember, villanyszerelő, pincér, katonaorvos, színész, herceg, cigány, zsidó. Egyikük sem tudja, miért zárták be, csak találgatnak. A leghihetőbb változat szerint a zsidókat deportálják németországi koncentrációs táborokba. Egyesek ezt elhiszik, mások nem. A kihallgatásra várakozva beszélgetnek a politikai helyzetről, a hitről, a náci propaganda hatásáról, a hatalomról, a logikáról, az ártatlanságról, a bűnösségről, az illúziókról, a halálról, a faji megkülönböztetésről, a közömbösségről, a reményről, a szökés lehetőségeiről, egyéni helyzetükről, életükről. Megpróbálnak saját túlélési technikákat kidolgozni elméletben, de a valóságban csak az üzletembert és a herceget engedik szabadon. Az akció parancsnoka, a német őrnagy nehezen ugyan, de végrehajtja a fajvédelmi parancsot, mert azt vallja, hogy ha ő visszalépne, küldenének helyette mást, vagyis lényegében nem változna semmi. A herceg azonban nem távozik, hanem átadja az igazolványát az utolsónak maradt zsidó katonaorvosnak, mert a beszélgetések során rádöbben, hogy nem elég szóban helyteleníteni az embertelenséget, hanem cselekedni kell.