Valamikor a tizedik század végén, húsvét táján ugyanarra a közép-itáliai zarándokhelyre tart néhány teljesen különböző ember (Roza, a fejedelem ágyasa, egy halálra készülő férfi, Gomario Grifone, egy ifjú novícia, valamint két bakó). Sorsuk összefonódik. A mélyen katolikus, de kétségekkel gyötrődő Pupi Avati (Dreyer, Kurosawa vagy Pasolini középkori víziói mellé felsorakozva) megrendítő képet fest az ember örök sorskérdéseiről: életről és halálról, jóról és rosszról, szenvedésről és örök boldogságról...