A Mások csendje egy forradalmi pert mutat be. A vádat Franco negyvenéves diktatúrája (1939-1975) alatt Spanyolországban elkövetett bűncselekmények elkövetői ellen emelték, de az érintettek egy 1979-es amnesztiatörvénynek köszönhetően büntetlenséget élveztek. A hat éven át forgatott történet két kontinensen bontakozik ki. Először Spanyolországban követhetjük végig, ahogy túlélők és emberi jogi ügyvédek felépítik a vádat, amit aztán a spanyol bíróságok nem hajlandók befogadni. Az ügy Argentínában folytatódik, ahol egy bíró az egyetemes joghatóság egyik alapelvére hivatkozva vállalja az esetet. Ez az alapelv lehetőséget biztosít külföldi bíróságok számára vizsgálat lefolytatására emberiség elleni bűncselekmények ügyében, amennyiben az elkövetés helyszíne szerinti joghatóság elutasítja a keresetet. Az apró, helyi küzdelemnek induló ügy eredményeként megtörténtek az első letartóztatások. Az elkövetők között ellopott gyermekek ügyeiben érintett kínzók, miniszterek és orvosok is voltak. Mi történik, ha egy országot rákényszerítenek, hogy annyi év hallgatás után leszámoljon a múltjával? Lehetséges ilyen hosszú idő elteltével igazságot szolgáltatni? Ez az eset történelmet ír