"Nem arra vágyott, hogy a világot felfedezze, azt akarta, hogy a világ fedezze fel őt." Ezt írta Roald Amundsenről (1872-1928), a század talán legnagyobb sarkkutatójáról egyik kortársa. Ő volt az első, aki elérte a Déli-sarkot és nagy valószínűséggel ő volt az első, aki az Északi-sarkra kitűzhette a norvég lobogót. Ezeket az emberi léptékkel mérve óriási erőfeszítéseket nem lehetett csak gondos tervezéssel, és törhetetlen akaraterővel véghezvinni. Amundsen karizmatikus személyisége és elbűvölő modora sok embert meghódított. Ugyanakkor csalárdul elhagyta a nőket, akik szerették, és elárulta a saját fivérét is. Keserű iróniával vallotta, hogy neki egy ellenség nem elég, ő egész nációkkal áll perben és haragban. Roald Amundsen naplóját levél formájában írta. Azzal a nővel levelezett, aki talán az egyetlen volt, akit szeretett. Titkos kapcsolatuk fényt derít ennek a "jégszívű", de mégis sebezhető, különös embernek a személyiségére, aki azt hiszi, a földgolyót kell meghódítania ahhoz, hogy elnyerje a világ elismerését, de akinek csak a halál hozott megnyugvást, ha hozott egyáltalán...