Caterina, a végleges fogadalomtétel előtt álló fiatal novícia pulóverbe bugyolált újszülöttet talál egy milánói parkban. A babát kórházba viszi, ahol a Fausto (szerencsés) nevet adják neki. Caterina többször meglátogatja a kicsit, és elhatározza, hogy megpróbálja megkeresni az anyját. A pulóveren lévő tisztítócédula váratlanul idegen emberek életének résztvevőjévé teszi. Mindegyikük magányos és boldogtalan a rideg nagyvárosban. A kis Fausto iránti szeretettől és felelősségérzettől vezérelt Caterina hatására azonban olyan utat járnak be, amely ha nem hozza is meg számukra a remélt boldogságot, de az addigi életükön túlmutató felismerésekhez vezeti őket.