A magyar történelem XX. századi tragédiáit, az emberi sorsok drámáit ábrázoló képsorokat sokszor láthatjuk a történelmi ismeretterjesztő filmekben, amelyekhez gyakran társítják Bartók zenéjét súlya, pátosza miatt. Talán azért is használják ezeket a remekműveket, mert a XX. század zenéjének sajátos fókuszpontja Bartók életműve, - modernség és tradíció olyan teljesség, amit a benne érintett zenei motívumkincs folytán a sajátunknak érzünk.
A filmes történelmi ábrázolásokból azonban mindig kimarad a történet igazi főszereplője, a kisember, akivel a nagy kataklizmák megtörténnek.
A mikrokozmikus történetekre soha nincs idő és figyelem, pedig a régi híradók és dokumentumok alkotói felvették ezeket a mikro történéseket is, amelyekben - a cseppben a tenger elv alapján - ott tükröződik a fősodor drámája is. Bartók Mikrokozmosza is ilyen: apró játékai néha szemlélődésre, néha gyors táncra, néha drámai váltakozásra, néha frivol kapcsolódásra hívják az archívum képeit.
Hozzászólások