Mahdi apja sokat filmezte a családját. Ő azon kevesek egyike, aki kijutott a dél-libanoni Ain al-Hilwehben berendezett palesztin menekülttáborból, és videón tartja a kapcsolatot a rokonsággal. Az Európában felnőtt Mahdi ezt a hagyományt folytatja, és a nyári látogatásai alkalmával filmre veszi a családi eseményeket. A bensőséges hangulatú dokumentumfilmben három generáció több mint húszévnyi videóit láthatjuk ugyanarról a családról az Ain el-Helweh-i táborban. A rendezőt a reményvesztettség különböző fokain járó rokonok és barátok vezetik be a családi-baráti kapcsolatok szövevényeibe: a nagyapa, aki nem hajlandó elmenni és lemond arról, hogy valaha visszatérhet Palesztinába; a nagybácsi, akit csak a madarak érdekelnek, az unokatestvér, aki lassan kiábrándul Palesztina jövőjébe vetett hitből, s inkább Európába megy. A nosztalgikus hangulatú, az érzelmek széles skáláját felvonultató Nem a mi világunk több mint családi portré: érzékeny és átütő erejű tanulmány a valahová tartozásról és barátságról.