Nóra mesél. A története egyszerű és mindennapos. Nóra ugyanis gyereket vár. Mégis furcsa helyzetekbe keveredik, ugyanis várandóssága alatt többször megkérdőjelezi a vizsgálatok értelmét és jogosságát. Vajon kell-e annyi ultrahang, vajon van-e értelme egy hüvelyvizsgálatnak, és legfőképp, vajon kell-e orvost választani ahhoz, hogy normálisan lefolyjon egy szülés? Ezt kérdezi tőlünk és önmagától? Közben más nőket is megismerünk, akik beavatnak gyermekük születésének történetébe. Van köztük átlagos, örömteli, szomorú és tragikus történet is. Nóra közben megpróbál a dilemmáira választ találni, előadásokra, szülésfelkészítő tanfolyamokra jár, elkísérjük egy szülőszoba-látogatásra is. És keresi azt az orvos, akiben megbízik. Olyan körülményeket szeretne, amelyek közt a lehető legtermészetesebben, orvosi beavatkozások nélkül hozhatja világra gyermekét. Közben szakértők beszélnek arról, hogy mi minden történik, történhet egy nővel, ha bekerül a szülészeti ellátó rendszerbe. Az illúzióink akkor fogyatkoznak meg leginkább, amikor Nóra elmeséli, hogy egy NST vizsgálat után pszichiátert hívtak hozzá, azért, mert önállóan akart dönteni és nem fogadta el fenntartások nélkül az orvosi véleményt. És ekkor talán azt is megsejtjük, mi lesz a történet vége.