Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Picasso kalandjai

Name: Picasso kalandjai
Genre: vígjáték
Released: 2018-04-22T09:49:53+0200
Duration: 115 min
Rating: 8.7
Cast: Gösta Ekman, Hans Alfredson, Margaretha Krook, Lena Olin, Bernard Cribbins

Picassos äventyr

svéd vígjáték, 115 perc, 1978

Értékelés:

125 szavazatból

Szerinted?

41 hozzászólás

+ 6 kép

Értékelés:

125 szavazatból

Szerinted?

41 hozzászólás

Vannak filmek, melyeket, ha szóba kerülnek, még évek múltán is egymást túlharsogva idéznek egy-egy társaság tagjai. Ilyen film a Picasso kalandjai. Ez a svéd stáb egyszeri és megismételhetetlen fergeteges komédiája. Picasso élete itt csak "alibi", nem életrajzi filmről van szó, sokkal inkább egy életszemlélet megjelenítéséről. Átlag félpercenként robban egy geg. Gösta Ekman és társai a nagy, klasszikus vígjátékok szellemében komédiáznak, igazi clownhoz méltóan. Az egész film egy abszurd vígjáték, burleszk a XX. századi párizsi művészvilágról. Itt minden előfordulhat, a dadaisták cikizik az avantgarde művészeit, a szürrealisták álmodoznak, a képzőművészeti felvételi Spanyolország andalúziai sziklás tájain zajlik, s "Pablo, tu es genial!"

Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Gösta Ekman

Picasso

Hans Alfredson

Don Jose

Margaretha Krook

Dona Maria

Lena Olin

Dolores

Bernard Cribbins

Gertrude Stein

Alkotók

rendező: Tage Danielsson
forgatókönyvíró: Tage Danielsson Hans Alfredson
zeneszerző: Gunnar Svensson
operatőr: Tony Forsberg Roland Sterner
jelmeztervező: Mona Theresia Forsén
executive producer: Staffan Hedqvist
látványtervező: Hans Alfredson
vágó: Jan Persson

Kapcsolódó cikkek

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

"-maaamaa...
-mamaaa? kaputt!"
vagy vhogy igy volt:D
és valaki szerint nézhetetlen...pffffffffff

Válasz

10 perc kevés, a film majdnem két órás...

Válasz

10 perc megnézése után azonnal töröltem a filmet. Számomra nézhetetlennek tûnt.

Válasz

A hetvenes években voltam iskolás. Még a kortársa lehettem Picassonak, Albert Schweitzernek, Pablo Casalsnak, Konrad Lorenznek, Alfred Hitchcocknak, Agatha Christienek, Salvador Dalinak, Armand Hammernek (szóval az akkori nagy öregeknek), tanultam a gimnáziumban a vámos Rousseau-ról, Apollinair-rõl, Hemingway-rõl, olvastam Griegrõl (= a lélek mérnöke, ugye), Gyagilevrõl, Satie-ról, az akadémikus festészetrõl, a kubizmusról, az amerikai szesztilalomról; kábé Gertrude Stein és Alice B. Toklas (jessz, gertrúd!) volt a fehér folt a komenista középiskolai oktatás és az IPM + Magyar Televízió + Magyar Rádió + Európa Könyvkiadó + Füles rejtvényújság által lefedett közös halmazban. Azért élveztem a filmet az elejétõl a végéig, mert minden szereplõje ismerõs volt (mínusz Gertrude Stein), és már nekem is megfordult a fejemben az "akadémikus" festészet és a hadi akadémia összekapcsolása. Közben a film a svédek elõítéletességén is ironizál: úgy szúr oda a különbözõ népeknek, hogy felfedi, milyen (idegen) tulajdonságok ébresztenek a svédekben kényelmetlen érzéseket (a Gestapoba belépett Don Josénak jár a "Hauptbahnhof" = "Fõpályaudvar" rang, miközben a svédek is egymás sarkára taposnak, hogy feljebb juthassanak a /mélyen tisztelt/ hivatali ranglétrán; a finn család fekete-fehérben, depressziósan szorong a szobában Sirkka távollétében: az apa, hogy oldja a feszültséget, azt a nevet dobja be Picassonak, amit szerinte ismerhet: Paavo Nurmi. Egy svéd sem lehetett biztos abban az idõben, hogy Alfred Nobel kivételével más hírességüket ismeri-e a külföldi. Akkoriban még nem létezett az Ikea, a Volvo, az ABBA, tervbe sem volt véve a vér-svéd Zlatan Ibrahimovics).
A következõ, amin elámultam, az a poénok gazdagsága. A seggberúgós bohóctréfát verbális humor követ, majd egy képi lehetetlenség (az állomáson várakozó vonat nem az elvárt irányban indul el, sõt!), hogy aztán teljesen váratlanul lírába váltson: a papírra skiccelt békegalambot felkapja a szél, eljutva a világ összes szegletébe, véget vet az összes háborúnak - tuti, hogy látta a filmet Alan Parker.
Ha hibát kellene keresnem, akkor két poén megismétlését említeném meg: az állomásról másfelé induló vonat lehetetlenségét megismétlik hajóval is, a "nem is hasonlít az alkotás a modelljére" kérdését egyszer a "gõzhajó a gitárban" (plim-plim, vagy hu-hu) késõbb a modell arcának drasztikus átformálásával oldják meg.
De ami a legfontosabb: elegánsan, ízléssel és bájjal görgetik végig a történetet - körülbelül ez az egyetlen dolog, amit a sztereotípiákra fogékony külföld a svédekbõl kinéz (aki látta a Fanny és Alexandert, az érti, hogy mire gondolok); de a vérbõ humor: nos, nem elsõsorban a svédek jutnak az ember eszébe.
(Rög)eszmefuttatásom elején jeleztem, hogy a film szereplõi közül sokan voltak életben az iskoláséveimben: gyakran kerültek szóba, illett tudni róluk ezt-azt. Szerintem ezért nehéz a mai tizen-huszonéveseknek az értékén kezelniük a filmet: Picasso, Schweitzer, Dali nem személyes élményük, ugyanúgy a történelem részei, mint a tatárjárás, a jégkorszak, vagy a három-hatvanas kenyér.

Válasz

Ja, a legtöbb "nyelvi" poén azért lejön.
Ráadásul sok olyan "nemzeti/nemzetközi" sztereotípia van benne, ami miatt az is érti, aki nem ismeri különösen az adott nyelvet. A svéd-finn meg eleve érdekes a svéd film miatt is.

Válasz

10/10

Feliratos volt. Én itthon vettem fel még VHS-re valamikor, és feliratos. (Mármint a narrátor. Mivel a többi annyira nemzetközi poén, hogy értelmetlen szinkronizálni.) Bár segít, ha tud néhány alapszót különbözõ nyelveken a nézõ, de nem várható el, hogy mondjuk amit a finn csaj folyton énekel (a "hal-kakas" nevû étel elkészítésének receptje) értsék az emberek, talán még a "makkara" és a "kylle" sem várható el, amit mond a finn papa (kolbász, illetve kb. igen), de a Paavo Nurmi talán átjön, meg a spanyol "muerte" és "muchos pesetas", vagy hogy a franciák folyton azt mondják, "sacre coeur!" (szent szív, több templom neve is). Az biztos átjön nálunk, hogy Don José náci rangja "Hauptbahnhof", de az már nem triviális, hogy a karlendítéskor a Heil Hitler helyett a "Havliter"-t mondja (ami svédül fél liter-t jelent), de mindezekkel együtt annyi poén van benne, hogy szerintem nem tragédia, hogy néhányat nem ért az ember. Nekem svéd narrációval van letöltve, és tök jó, ha már egyszer láttad, a sztori úgyis átjön.

Válasz

Na, végre levetítették.
Nekem most is olyan szórakoztató volt, mint amikor elõször - vagy késõbb - láttam.
Én is úgy emlékszem, hogy korábban feliratos volt, de ezt nem biztos.
A narrátor szövegén kívûl pedig teljesen értelmetlen volna szinkronizálni, mert a komikum gyakran ebbõl a nyelvi kavalkádból (spanyol, francia, angol, német, finn, stb.) származik (pl. "agua", stb.)

Válasz

10/10

Egy érdekes adalék az IMDb leírásából (ahol egyébként ezzel a filmmel nem túl sokat foglalkoznak, íme, szó szerint):

When actor Gösta Ekman went to Budapest on vacation, he found that people were looking at him in a very odd way. He eventually understood why when a local asked him if he were Picasso, to which Gösta replied, "If you mean that I played Picasso in a movie than, yeah, that's right." It turns out this movie had great success in Hungary, where it has been playing at a Budapest cinema every year since its release, and has even been adapted for the stage.

(IMDb, The Adventures of Picasso, Trivia)

Válasz

10/10

Olga?...Makkara! Paavo Nurmi!
Kymmenen!!!!

Válasz