Három kislány története a film. A lányok hármasikrek, egyikük mozgássérült, másikuk vak, csupán a harmadik egészséges. A két sérült gyermek állami gondozott, családon kívül nevelkednek, életük különböző intézményekhez kötődik. Hárman három helyen, egymástól elválasztva élnek, köztük mégis önfeledt, boldog összetartozás munkál. Egész lényük olyan harmonikus, kedves és nyitott, hogy nehéz sorsuk ellenére is mindenkiből csak szeretetet váltanak ki, sohasem sajnálatot. Honnan ez a lelki-érzelmi tartalék bennük, amely sorsuk hallatlan nehézségeit ellensúlyozza? Az intézetek nevelőinek meleg figyelme, pedagógiai tudása? A ma 18 éves nővérük feltétlen odaadása, aki 13 éves korától családjukhoz kapcsolja és szinte anyaként szereti őket? Egy kicsi faluban, elváltan élő, munkanélküli apjuk alakja, akinek még négy gyerekéről kell valahogy gondoskodnia? Vagy az alig látott, nem nagyon ismert anyjuk emléke, aki a kórházban hagyta a lányokat?