A történet alapja egy zárt térben lezajló teljes emberi élet, pár perc hosszba sűrítve. A főszereplő életvonala teljes ívet zár be, a születéstől az öregkorig, halálig és talán még tovább. Ugyan egy szereplős a film, mégis látunk más szereplőket, akik valójában a főhősünk időben eltolt (idősebb és fiatalabb) másolatai. Pontosan ugyanazokat a cselekvéseket hajtják végre ők is, csak éppen a főszereplő szemszögből nézve a “múltban” és a “jövőben”. Élete során a szereplőnk nem is fogja fel, hogy a többi ember, akivel találkozik, az önmaga, és ugyanazt az utat járják be, ugyanazokat a hibákat követik el, ugyanazokat a dolgokat szeretik. Egyetlen különbség van köztük: az életszakaszuk másik pontjáról szemlélik az eseményeket. A gyanú felmerül hősünkben, hogy talán másképp kellene élnie, de nincs ideje ezen gondolkodni, az élet rövid, (jelen esetben nyolc perc) az események pedig sodorják az embert. A film filozófiai rétegei adódnak az alapötlet struktúrájából.