Számtalan könyv és film számolt már be a magyar II. hadsereg doni katasztrófájáról, de még mindig viszonylag kevés azoknak a riportoknak a száma, amelyek a harcok színhelyén a Don menti városokban és falvakban készültek. Ezen alkotások sorát gazdagítja a Requiem c. riportfilm, amelyet Havasi János készített a voronyezsi front magyar katonatemetőiben. A szerző másfél évvel ezelőtt egy katonai kutatócsoport tagjaként járta végig a doni front valamennyi ismert és kevésbé ismert csatahelyét. Egyebek között forgatott Rudkinoban, Bolgyirevkában, Korotojakban és a front déli részén, a somogyi és tolnai honvédek gyászos emlékű településein, Kolomejcevoban és Scsucsjeban. A dokumentumfilm elkalauzolja a nézőket az egykori uszmányi tiszti hadifogolytábor területére is, ahol ma fiatalkorú bűnözőket tartanak fogva az orosz hatóságok. A film csattanós választ ad azokra a manapság terjedő nézetekre, melyek szerint a magyar katonaság tudatos népirtást hajtott volna végre a megszállt területeken. A riportokban megszólaló orosz lakosok kegyelettel emlékeznek vissza a parancsot teljesítő, ugyanakkor az érintett falvakban emberségesen viselkedő magyar honvédekre. Emléküket több helyen múzeum őrzi és sírjaikat is tiszteletben tartják.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
5/10
vino-et-veritas
2013 ápr. 13. - 19:44:11
5/10
Sajnos a beszélgetéssel kapcsolatban nem vagyok képben, mert nem figyeltem rá, hogy az következik és nem néztem.
Az persze általános jelenség (az élet szinte valamennyi területén és persze a történelemben is), hogy mi sohasem vagyunk semmilyen baj vagy szörnyûség okozói, csak elszenvedõi. Ez utóbbi is igaz, hiszen a történelem Mohácstól napjainkig sok példát szolgáltat. Ugyanakkor ez senkit sem ment fel a bármikor, bárhol elkövetett tetteiért, legyen az Ukrajna vagy a Délvidék...
A Dokureflexes mûsorvezetõnõ azzal tette fel mélyrepülésére a koronát, hogy Hende miniszter veretes közhelyét idézte: A béke erõsebb a háborúnál (persze Hende kormánya azért folyamatosan "szabadság"harcol, mindenkit provokálva, és ha esetleg valaki visszaszól a civilizálatlanság láttán, akkor áldozat pózában tetszeleg…)
A szakértõk értelmezési csúsztatásai:
-1): 42. szeptemberétõl már nem partizánnak, hanem banditának nevezték a szovjet irreguláris ellenállókat. Mivel nem feleltek meg a hadijog szabályainak, és így nem kellett a hadifoglyok jogait biztosítani a számukra. Csak azt nem fûzik hozzá a szakértõ elvtársak, hogy a német/csatlós megszálló csapatok keleten területszerzõ háborút folytattak, aminek része volt a népirtás is, az aránytalan megtorlás is (ezt nem a harcoló alakulatok követték el, ergo velük szemben nem is volt olyan partizántevékenység). Ráadásul (a partizánokkal szemben) nem a családjukat, házukat, hazájukat védték foggal-körömmel, hanem szervezett alakulatként (!) követték el rémtetteiket. Erre volt reakció a partizánmozgalom.
-2) Nem igaz, hogy minden iratot az NKVD és az ÁVO készített kollaboráció vádjától rettegõ szemtanúkkal. Sok terhelõ dokumentumot a mániákusan adminisztráló németek és magyar hadiirányítás.
-3) Voronyezsnél persze azért gondolnak a magyarokra tisztességgel, mert ott nem a megszálló csapatok vérengzése folyt.
-4) "A történelmünket legtöbbször legyõzõink írták." Igen, de ez nem jelenti, hogy a jó oldalon harcoltunk és hogy mindent relativizálni kéne. Legfeljebb a hangsúlyokat lenne érdemes átrakni.
Igen, a dokufilm nagyjából rendben volt, egy megemlékezõ körút, ami mindig hasznos. Más kérdés, kicsit nekem patetikus volt, de némi pátosz a kegyeletbõl adódóan érthetõ.
Az utána következõ stúdióbeszélgetés mûsorvezetõnõje azonban megérne egy misét... Nem a megismerés, hanem a kissé leegyszerûsített és egyoldalú tanulságok levonása tükrözõdött a szavaiban. Õt ideküldhették, hogy "kezelje a témát".
Nem hiszem, hogy egy történelmi feltáró beszélgetésnek a nézõk megnyugtatása lenne a feladata, sokkal inkább a szembenézés, ami egy kemény feladat. Ennek lehet jutalma a megértés és a megnyugvás.
És a szakértõket is valszeg tendenciózusan, a ki nem mondott szerjkesztõi célnak megfelelõen hívhatták meg. Krausz Tamást minimum meghívhatták volna, ha (nagyrészt) az õ könyvének állításait vitatták.
Az meg egy béna alapállás, hogy a 2. hadsereg rémtetteit cáfolják, mert nem azokkal van szembenéznivalónk, hanem a megszálló alakulatokéival. Ezt néha megemlítették, de legtöbbször a mûsorvezetõnõ és néha a szakértõk is összemosták.
Kár, mert így egy ilyen mûsornak sokkal kevesebb a haszna, sõt kicsit megvezetik a nézõt....
A hatásvadász "beharangozóval" szemben, ebben semmilyen "csattanós válasz" sem volt (aki írta bizonyára nem is látta). Arról szólt, amit a címe is mond, emlékezés a halottakra...
Maga az alkotás alapvetõen a temetõk felkeresése, nem több, szerencsére pátoszoktól mentesen.
De nagyon kevéssé "kidolgozott". Talán a rövidség miatt. A túl gyors tempó, a szenvtelenül, röviden megszólalók valahogy kioltották a kegyelet magasztosságát...
" A film csattanós választ ad azokra a manapság terjedõ nézetekre, melyek szerint a magyar katonaság tudatos népirtást hajtott volna végre a megszállt területeken. "
A magyar katonáság egy része bizonyhogy részt vett, csak nem a harcoló alakulatok.
Mekkora történelemhamisító csúsztatás összemosni a harcoló alakulatainkat a megszálló alakulatokkal.
Márpedig utóbbiak sajnos részt vettek, ha nem is népírtási szándékkal küldték ki õket Horthyék, de belesodródtak, nagyrészt a németek oldalán. Részben kényszerbõl, részben a fajelméleti tanoktól fertõzötten - ezt a magyar hadvezetés nyomdafestéket nem tûrõ operatív parancsai sajnos tükrözik, lehazudhatatlanul.
Egészséges nemzeti identitást nem a letagadás, hanem csak a szembenézés teremthetne.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások