Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Rítus

Name: Rítus
Genre: filmdráma
Released: 2018-04-22T05:25:43+0200
Duration: 73 min
Rating: 8.2
Cast: Ingrid Thulin, Gunnar Björnstrand, Anders Ek, Erik Hell, Ingmar Bergman

Riten

svéd filmdráma, 73 perc, 1969

Értékelés:

19 szavazatból

Szerinted?

6 hozzászólás

+ 2 kép

+ 4 kép

Értékelés:

19 szavazatból

Szerinted?

6 hozzászólás

Egy háromtagú varieté-csoport színészeit feljelentik szeméremsértőnek tartott produkciójuk miatt. Kihallgatásuk során a bíró megvetéssel beszél velük, titokban azonban irigyli őket "erkölcstelen" életmódjuk miatt, és minél több részletre kíváncsi személyes életükből.

Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Ingrid Thulin

Thea

Gunnar Björnstrand

Hans Winkelmann

Anders Ek

Sebastian

Erik Hell

bíró

Ingmar Bergman

pap

Alkotók

rendező: Ingmar Bergman
forgatókönyvíró: Ingmar Bergman
operatőr: Sven Nykvist
vágó: Siv Lundgren

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

Hát... az õsi jelenség címszó alatt arra gondoltam, hogy kb. olyasmi lehetett a színdarabjuk, mint a "történelem elõtti népek" pogány szertartásai. Bár kétségtelenül megvolt benne a dekadencia is, de pont ez az õsiséghez való visszatérés, amikor még nem hatott át semmit a prüdéria, amikor nem volt még szó olyanról, hogy "ezt nem lehet elõadni, mert zavarja az erkölcsöt". Az én szememben a társulat elõadása vágyakozás is lehet egy elmúlt világ után, ahol az ember kezét nem kötötték meg az erkölcsi szabályok. (Azért is gyanakszom erre, mert ha jól tudom, Bergman nem kifejezetten kedvelte az egyház által felállított rendszabályokat, az egyházat, annak dogmatizmusát, merevségét, vagy legalábbis amit õ annak látott.) Bár lehet, hogy ez csak belemagyarázás, nem tudom. A mûvészet többféle értelmezése pedig szerintem ott érhetõ tetten, hogy az emberek feljelentik a társulat tagjait, akik ezzel a produkcióval lépnek fel, tehát õk kvázi mûvészetnek tekintik azt, míg az emberek erkölcstelenségnek.

Válasz

Még egészen a film hatása alatt vagyok, így nehéz róla írni,de a hatás kikívánkozik. Szerintem ebben a filmben is bõven van szimbolika, bár lehet,hogy nem mindent vesz annak az ember,amit én igen. Például, a doktor szaga,körme Fischer pofonjai(amikkel nagyon nem tudok mit kezdeni,s csak mint hangulatfokozást és dühkiadást tudom magyarázni).
A film legfelsõ mázában számomra egy lélektani krimi, amely egy közvetett gyilkossággal tetõzik be. Számomra is az bukkan fel,hogy a mûvész és az átlagember ellentéte, bár egyik oldalt én a tényleges kispolgárt láttam(amelyet Fischer is kimondott,illetve amelyet elismert a végén lélektani összetörésében a doktor is), egy csinovnyik szereplõt aki tele van megkötésekkel. Másik oldalon csak egyrészt láttam azt a szabadságot amire a doktor áhítozott. Hárman függtek egymástól és ez a függés egy labilis véletlen volt. Ezt nem nevezném szabadságnak, fõleg úgy nem,hogy láttuk mennyi vita,szakadás volt közöttük. Azt nem láttam benne,hogy a mûvészet mindenki számára mást jelentene, inkább azt,hogy egy szikra kialudt,dekadensé vált,ahogy Winkelmann mondja, elvesztette a jelentését. Ez már nem mûvészet volt. Ha esetleg erre járnál kifejthetnéd,hogy milyen õsi jelenséget láttál bennük,amit megjelenítettek. Én egy romlott és dekadens szerepkört láttam, amelybõl talán Winkelmann tûnt ki józanságával. Maga a színdarab visszavezethet az õsi múltba de errõl nem írok semmit még,mert tényleg kíváncsi vagyok,hogy látod ezt.

Válasz

Igen, kétségtelenül nem a legjobb Bergman-film, mégis eléggé "hatásos". Talán kevesebb szerep jut benne a szimbolizmusnak, mint Bergman legtöbb alkotásában, ennek ellenére meglehetõsen "nehéz" darab. A jellemek némelyike szinte visszataszító, irritáló, a légkör nyomasztó. Értelmezésem szerint a film a "mûvészember" és az "egyszerû emberek" viszonyáról, magáról a mûvészetrõl szól. Arról, hogy mindenki számára mást jelent a mûvészet. A csoport elõadása valamiféle történelem elõtti kort idéz, ami azonban csak látszólag áll ellentétben korunk álszemérmével, a "neoprimitivitással", az emberi gyarlósággal. Így kapcsolódik össze a múlt és a jelen, és látható, hogy a történelem elõtti "ösztönlény-ember" semmiben sem különbözött korunk "mûvelt" emberétõl. A civilizáltság csak máz rajtunk...

Válasz