Történetünk 1989. június 27-én játszódik. Nagy Imre újratemetése és a Vasfüggöny lebontása, az osztrák-magyar határzár megnyitása után vagyunk. Kádár Jánost alig egy hónapja mentették fel főtitkári tisztségéről. Az egykori állambiztonsági hatalom azonban régóta érzi és felismeri a közelgő véget; kezdi leépíteni saját besúgóhálózatát. Kisjátékfilmünk főszereplője egy valamikori besúgó (fedőneve: Rododendron), akit tartótisztje – utolsó gesztusaként – új identitással lát el, az új életkezdés reményét kínálva számára. De egy végzetes bürokratikus hiba a múlt emlékeit idézi elő, és arra készteti az ügynököt, hogy olyan döntést hozzon, amely az ő integritására, a szabadság választására, a jövőjére vonatkozik, és életét egyszer és örökre megváltoztatja.
Filmünk a rendszerváltás hajnalán, az új, átalakulóban lévő Magyarország árnyékában teszi fel a kérdést: vajon milyen lehetősége van az embernek az újrakezdésre – ha már a rendszer tönkretette az életét, és testileg, lelkileg megnyomorította?
Számvetés, csalódottság és reményvárás – erről szól a RODODENDRON című kisjátékfilm példázata.