Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Séta a Holdon

A Walk on the Moon
amerikai-ausztrál romantikus dráma, 107 perc, 1999

Értékelés:

73 szavazatból
Szerinted?
70 hozzászólás
+ 1 kép
+ 7 kép

Értékelés:

73 szavazatból
Szerinted?
70 hozzászólás
Pearl, a fiatal háziasszony úgy érzi, a nagy idők elsuhannak felette. Nyaralásuk alatt megismerkedik Walkerrel, az utazóügynökkel, akivel merész szexuális viszonyba kezd és megváltozik egész élete. A családi leleplezés után régi életét valahogyan összhangba kell hoznia új vágyaival és álmaival.
Bemutató dátuma: 1999. december 16. Forgalmazó: UIP-Duna Film

Stáblista

Szereplők

Diane Lane profilképe Diane Lane
Pearl Kantrowitz
Viggo Mortensen profilképe Viggo Mortensen
Walker
Liev Schreiber profilképe Liev Schreiber
Marty Kantrowitz
Anna Paquin profilképe Anna Paquin
Alison
Tovah Feldshuh
Lilian Kantrowitz

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Vigyázat, hippik!

A dán Thomas Vinterberg önéletrajzi ihletésű filmje, A kommuna most került a mozikba, egy kis...

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
7/10
dandelion83 2019 ápr. 22. - 18:22:52 7/10
Én kicsit mást vártam. Jó volt visszamenni az időben, szívesen lettem volna fiatal a hippi korszakban, magával ragadott ez a hangulat. Viggo-t nem lehet nem szeretni, Diane Lane pedig gyönyörű, mint mindig. Nagyon szépek együtt. Kicsit jobban kibonthatták volna a románcukat, olyan hirtelen indult az egész.
Válasz
dorog 2019 márc. 11. - 09:20:28 Előzmény Nótárius
Én a Magyar értelmező kéziszótárból indultam ki, ebben pedig nem szerepel kujonkodik ige. Az 1825-ös példa azonban igazolja a létezését, még ha mára elavultnak tekinthetjük is. Továbbra is fenntartom azt (magának a kujon szónak a jelentéseiből kiindulva), hogy ez az ige csak férfira (volt) vonatkoztatható. Ergo a filmben (szerintem) helytelenül alkalmazta a fordító Pearlre vonatkoztatva.
Válasz
8/10
offtopic
Nótárius 2019 márc. 11. - 01:31:46 8/10 Előzmény dorog
Én csak azt kategórikus állítását cáfoltam, a sokból két példával, hogy: "kujonkodik ige pedig nincs". Az 1825-ös példával is csak azt igazoltam, hogy van, sőt régóta van ilyen igénk.
Ha erre azt válaszolta, hogy: "Ebből számomra egyértelmű, hogy a kujonkodik (ige) alanya csak férfi lehet.", akkor már mind a ketten igeként létezőként beszélünk a kérdéses szóról. Azt meg én sem vitattam, csupán a mesebéli példával árnyaltam, hogy csak férfira vonatkozhat. Egyébként a filmben én is ráfurcsállottam erre igére; de ez, a jogos hiba-vélelmezés mellett, tekinthető akár (fordítói szándékú) réteg-nyelvi használatú jelentésbővülésnek, vagy egy köznapi beszélő természetességét hitelesítő "szótévesztésnek" is.
Válasz
dorog 2019 márc. 10. - 19:45:21 Előzmény Nótárius
Induljunk ki a kujon jelentéseiből: 1. ravasz fickó, kópé 2. nőcsábász. A -kodik/-kedik/-ködik pedig (névszóhoz kapcsolva) azt fejezi ki, hogy valaki valami(lyen)ként működik, tesz, viselkedik. (Így a Magyar értelmező kéziszótárban.) Ebből számomra egyértelmű, hogy a kujonkodik alanya csak férfi lehet. Gyanúm szerint az 1825-ös példa is férfira vonatkozik.
Válasz
8/10
Nótárius 2019 márc. 10. - 16:03:24 8/10 Előzmény dorog
Egyetértek: valóban nem rossz film. Sőt annyira nem, hogy az már nyugodtan
jónak mondható! Számomra megragadó volt a film köznapi egyszerűségű miliője, korhangulata. Még a kritikus helyzetekben is emberséget sugárzott, szinte minden szereplőjének a magatartása, s ekként még az esendőségük is átélhető volt. Mindemellett a film egészét, még a feloldhatatlannak látszó konfliktusokat is áthatotta egy elnéző kedvemre való idealizáltság-érzet; de a végén aztán ... (?)

Egyébként, a kujonkodik helyes és már régóta élő, termékeny képzős igei alak nyelvünkben. A neten már 1825-ből is található adat a használatára: "Kend még mindég kujonkodik!". Általában valóban férfiakra szokásos mondani, de még a Micimackóban is előfordul más, ott pl. ingerkedik, bosszant értelemben (amire "ő mackólkodott." ).
Egyébként a fordítás során nagyon nem egyszerű a tájspecifikus nyelvhasználat, a többség számára érthetetlennek vagy csak különösnek tűnő eltérőségeinek, sajátságainak érzékekeltetése. Főleg így van ez egy olyan hatalmas és sok-nyelvű gyökerekkel bíró ország esetében, mint az USA.
Válasz
7/10
Zsomika 2019 febr. 12. - 18:31:44 7/10
Így is lehet konfliktusokat kezelni, ahogy a filmben láttuk. Ajánlom korán szülővé vált lányoknak, fiúknak, nagymamáknak., nagypapáknak.
Válasz
6/10
Cukros csirkecomb 2018 júl. 29. - 02:07:31 6/10
Ha az ember látott egy Diane Lane filmet, olyan, mintha az összeset látta volna. :) Nem tudom, hanyadik filmjében csalja meg a férjét pontosan ugyanazokkal a rezgő pillantásokkal. Pont ugyanúgy vívódik, majd kúszik vissza újra meg újra. Nem tudom, hogy ő maga művészként ezt mennyire unja, de nekem nézőként már elég unalmas.
Válasz
sexykex 2018 máj. 13. - 05:13:12
Furcsa dolog ez. Az ember úgy szeretné elmondani, hogy mire lenne szüksége, hogy mi lenne az a néhány apróság, ami még intimebbé tenné a kapcsolatukat, de a párja sokszor nem figyel rá. Vagy figyel ugyan, de nem érti meg. Sokszor megérti, de a neveltetése, a hite, az érzelmi korlátoltsága lehetetlenné teszi a kérés elfogadását. És akkor vagy robban a bomba – egyikük máshol keresi a kalandot, a kielégülést – vagy beletörődik a sorsába, de mindenképpen elszürkül, ellaposodik, esetleg felbomlik a házasság. A film jól ábrázolja ezt a helyzetet és a vége persze tipikusan amerikai. (Ja, és a filmben a nagyi az igazi sztár!)
Válasz
dorog 2018 máj. 12. - 15:08:55
Tegnap vetítette a Paramount Channel. Nem volt rossz film, bár 2 dolog nem stimmel benne. Amikor az anyós tudtára adja Pearlnek, hogy tud a félrelépéséről, kb. így mondja: a blúzossal kujonkodsz. Na a kujon szó eleve férfira mondható, kujonkodik ige pedig nincs, valószínűleg a bujálkodik igét nem találta a t. fordító. A másik a darázscsípések. A darazsak (legalábbis a hazai fajok) szúrásakor a fullánk az állat testében marad, nem úgy, mint a méh esetében, amikor az áldozat (már ha melegvérű) bőrébe szakad és a méh elpusztul.
Válasz
10/10
end33 2016 jún. 14. - 09:52:51 10/10
Finom realizmussal, abszolút hitelesen ábrázolja egy családi-szerelmi válság történetét. A szereplõválogatás a csúcson. Diane Lane "õrülten" jól játszik, (A "Napsütötte Toscana" miatt, nálam így is elsõszámú kedvenc!) és a többiek sem "tévesztenek". A történet realizmusa mélyen átélt, hasonló élményekre utalhat. (De kit nem állít az élet, idõnként hasonló választások elé. Az erõs alapokkal bíró kapcsolatok túlélik, az érdekkapcsolatok ilyenkor hullanak szét véglegesen.)

Emberek, az "élet sûrûjében", idõnként, - persze nem túl gyakran, - találkoznak, valamilyen rendkívüli vonzerõvel bíró, empatikus lelkitárssal, és kivédhetetlenül átadják magukat a fellángoló érzelmeknek. - Akinek nem sikerült még átélnie mindezt, lehet szerencsés v. az is lehet hogy éppen szerencsétlen. Egy ilyen érzelmi "vihar" után, az azt túlélõ kapcsolatok, csak erõsebbekké válhatnak és megtanítanak jobban odafigyelni a másikra. A lelki háborgások elmúltával a régi kapcsolatok is új energiákkal töltõdhetnek fel. Persze kell hozzá a partnerek kölcsönös megértése, megbocsátása. Nekem ezért is csodálatos ez az életrõl, az ember szerethetõ esendõségérõl szóló film. (Még a filmcím ráutaló párhuzama is fantasztikusan eltalált.) Nálam 10 pont.
Válasz
Összes hozzászólás