Csak képmás vagyok; bőröd is csak filmréteg, lefilmezem rólad.
Belőttetek magamnak, belülre vetítelek.
Túlexponált érzelmeink egyre élesebbek, majd áttűnéssel menekülök.
Mélységéletlenek lettünk: az epika és az esszé közé feszülve szakítunk.
Paralell-tudatú, hibás montázs lettem.
Belőled is csak a kép marad, majd előhívom magamban, ha újravágom az életem.