A hunok "Isten ostorának" is nevezett vezére, Attila a barbárság - elég sablonos - megtestesüléseként él a köztudatban (pl. Lang filmjében, a Nibelungok II. részében) de története most olajfákkal tarkított szikár és csupasz térben születik újjá. A fanatikus és irracionális uralkodó kis csoportjához való viszonya a hatalom eredendő megosztottságát, a legbelsőbb emberben is árulót sejtő megszállott erőszak-hitét példázza. A körmozgásokra épülő jancsói balett nem mutat kiutat: a gondolkodásmentes engedelmeskedés, a provokáció és az ellenszegülés egyaránt mészárláshoz és bukáshoz vezet.