Elfogadom, valószínűleg a téma érzékenyebben érint, ezért reagáltam ilyen hevesen az elmarasztaló hozzászólásokra. Nem ismerem Oláh Judit munkásságát; ha a rendezés a szakmája, akkor valóban tragikusan béna a film, ha amatőr munka, akkor belefér. (Hozzá teszem, hogy valamiért a magyar filmek zöme eléggé nézhetetlen, de ennek boncolgatása messze vinne). A filmet én sem magasztalnám, mint alkotást, inkább csak a téma fontosságát helyezem előtérbe. Még az is eszembe jutott - hiszen láttam már több dokumentum filmet ilyen, vagy ehhez hasonló erős témában, ahol többen vállalták arccal vagy arc nélkül a megszólalást, "vallomást" - hogy talán a valódi áldozatok felsőbb körökben, egzisztenciálisan igen magas posztokon ülnek, ezért lehetett, hogy a tényleges megszólalások igen szűkösre sikerültek.

Az a nagy büdös helyzet, hogy egy-két kósza hozzászólón túl itt valójában senki sem a téma fontossága ellen szólalt fel, hanem hogy arról egy ilyen érthetetlenül felmagasztalt közepes fércmű készült csak el. :(

Elképesztően elkeserítő némelyik hozzászólás, de az önéhez úgy gondolom érdemes hozzáfűznöm gondolatokat. Rémületes, hogy vannak, akik csak hisztinek meg felesleges pufogásnak tartják ezt a történetet, ahol mindenki sérült:a bántalmazott, abuzált gyerekek, és mind azok, akik kiskorúként részben öntudatlanul asszisztáltak ehhez a szörnyűséghez. A főhős szerencsére megúszta azt a típusú abúzust, amit a kisfiúk és a nagyobbak elszenvedtek, mert lány volt, és valószínűleg ezért kapta a közepes jelzőt, mert Sipos nem találta őt elég izgalmasnak a saját kis manipulációihoz. (Persze egy életre megbélyegezte a közepes jelzővel. Olyan ez, mint amikor valaki legyint saját magára egy életen keresztül, elhiszi, hogy ő közepes, sosem lesz jó semmire...) Judit alkotott egy filmet, ami filmművészeti szempontból talán nem állja meg a helyét, de semmi esetre sem öncélú. Nagyon jól rávilágít arra a dilemmára, hogy milyen, ha nincs bizalom a szülők és gyerekeik között. Arra is, hogy mindannyian veszélyben tudhatjuk a gyerekünket, ha ismeretlen táborba küldjük (ahol ráadásul hetekig nincs látogatási lehetőség, tehát teljesen kitettek a gyerekek a körülményeknek). Persze nem lehet az élettől így aggódni- de a pakliban minden benne van. Felhívja a figyelmet a film, hogy milyen fontos akár utólag is a megbeszélés, kibeszélés. Fontos lett volna a párbeszéd is - akár az elkövetővel - de az persze nem jött létre. Igen, tényleg jó lett volna, ha több necces ügy kerül napvilágra, ha még többen vállalják a történetet, de érthető módon ez nem egyszerű. A film jól mutatja, hogy a pszichodráma és "családállítás" - ebben az estben a szituációs helyzet felállítása - remek lehet egy ilyen tragédia feldolgozására. Összességében bár valóban nem beszélhetünk filmművészeti alkotásról, én védelmembe veszem az alkotót, és fontosnak találom, hogy bármikor , bármilyen formában megnyilatkozzunk, hiszen az elhallgatás miatt ez az ügy is elévült 25 év után. Nem szabad, hogy a mostanában is napirenden lévő ügyek...és a sajnálatosan elkövetkezők elévülhessenek. Én egyébként nem gondolom, hogy az alkotónőt jobban nyomasztja a helyzet, mint azokat, akikkel megtörtént, hanem egyszerűen ő az, aki képes volt erről - akár korabeli dokumentumok, filmek birtokában - filmet készíteni. Vegyük észre, hogy akiket igazán nyomaszt, nem vállalták az arcukat, sőt, nem is nyilatkoztak a filmben. Sokan vannak, akik hallgatnak. Juditot valóban nyomaszthatja, hogy bábuként asszisztált, és hogy a szülei sem mentették meg őt. Nyomasztja, hogy valóban elég jó, óvó anyja-e a saját gyermekének...S hogy nem vitt magával egy bántalmazott férfit a Sipossal való szembesítésre? Nos, nem hiszem, hogy ez sikerült volna bárkinek is...ez nem egy amerikai szirup film...

Kíváncsi vagyok mit szólna a sok egybites idióta aki itt heherészik a kommentekben meg bagatellizálja az egészet, ha akaratán kívül jól s*ggbebasznák egyszer. Gondolok itt a bricskamaxi féle érzelmi szardarabokra pl.

Szerintem nemcsak a SAJÁT megaláztatásáról szól a film, mert az övé kiskutya, de nyilván nem olyan önző, hanem a többiek, a társak miatt is készítette ezt a filmet.
A nagyon mély, nagyon durva sztorikról nyilván nem lesz semmilyen kamera vagy egyéb felvétel, ezt hiába is várja bárki. Ennyire hülye azért nem volt Sípos....
De aki figyelmesen végighallgatta a riportokat, pláne, amit a srácok meséltek, ha annak ez belefér a normalitásra, a normális, köznapi tanár-diák viszonyba, hát akkor ott annak kell a pszichológus szerintem. És nagyon nem irigylem, ha így gondolkodik.

A "kedves" Oláh Judit a semmit forgatja ki, vele nem történt semmi, mégis ő van a legnagyobb letargiába.Szinte poszttraumás stresszben él.
Mint pszichológus hallgató,azt javasolnám,keressen fel szakembert,mert láthatóan ráhúzza a családjára a saját mentális problémáit.A gyermeke érdekében lenne a legfontosabb, hogy minél hamarabb tovább tudjon lépni.

Ebben a dokumentumfilmben az összes szereplő visszataszító.

Ez egy rendkívül nehezen nézhető, szétesett (csak kapkodjuk a fejünket egyes jeleneten, hogy most akkor kik is ezek az emberek itt előttünk?) , extrém módon vontatott film, sok-sok darabban sikerült végigszenvednem, ami semmi másból nem ered, mint a rendezőnő bosszúvágyából (vagy tán hírnévbe kerülésének vágyából?), de még az sincs megalapozva, mert a róla készült tábori felvételeken nyoma sincs megalázottságnak vagy bármiféle kellemetlenségnek. A "közepes" jelzővel igencsak túlértékelte Sipos ezt az alkotóként tehetségtelen családanyát.

Nem, nem erről szólt. De értem én, hogy neked csak ennyi jött le belőle. Ne is erőltesd.

Nagyon gyenge, öncélú doku. A téma fontos, de nem erről szól ez, hanem a rendezőnőről, aki főszereplőt csinált magából mintha itt őt kéne sajnálni mert csúfolták, és közben még a szüleit is quasi bűnösnek állítja, akik nem vették észre a dolgokat. Legalább arra jó volt, hogy megismertem a sztorit és elolvashatom róla a sokkal jobb 444-es cikket.

Ennyi.

igen,Torci,elfogadok mindenkit ma már.volt ott a táborban 3 gyerek, évet ismételtek,bukott szamárnak csúfoltuk,nagyobbak mint mi,kis hatodikosok,ők ,,partiztak'',mi,többiek csak odalestünk,fel se állt még akkor!!vedd lazán,különben Tortúra lesz az élet számodra.mindenkinek volt neve gyerekként,a szemüvegest Pápaszemes kígyónak,a vöröset róka Sanyinak,a sántát,sánta lidércnek,a púpost Púpi Jenőnek hívtuk,én dagadtként Röfi voltam de kinőttük ezt.már senkit nem nevezgetünk.hol vannak már azok az alsósok?!szerintem ma már meleg is van közöttük.

A rendezőt semmilyen. Nem is öncélúan csinálta a filmet, hanem mert megdöbbentette, hogy a társaival mit csináltak, mikor később a tudomására jutott.
Közepesnek titulálta a főnök, ahogy másokra is akasztott gúnynevet.
Igen, elhangzik a film elején (meg a 444-es cikkben is), hogy valóban nem proli gyerekek jártak oda. Nem is volt nagy hírverés körülötte. Zömmel értelmiségi, liberális szülők gyermekei mehettek, egy nagyon komoly és hosszú várólista alapján. Külön pikantéria, hogy a rendező hölgy édesapja együtt dolgozott ezzel a görénnyel. Aki tanárnak tényleg remek volt, emberként viszont egy gané.

". igen,rejszparti is volt,lányok is látták,mókának fogták fel,"

Azért örülök, hogy én ilyenből kimaradtam.
A meleg szereplőket egyébként nem kell megkedvelni, csak elfogadni. Ahogy a vörös hajúakat is, akiket régen csúfoltak (akárcsak a szemüveges vagy sánta gyerekeket), vagy bármely kisebbséghez tartozókat. És ez jó. Én nem vagyok se szemüveges, se testi fogyatékos, se meleg, de elképzelem, hogy születhettem volna akként is. És akkor jól esne az elfogadás....
Na persze kár magyarázni olyannak, aki se a könyvet nem olvasta, és nem is rendelkezik egy bizonyos szintű EQ-val. De a közösségi rejszolás rendben van....
Hát, nem irigylem a családodat.

A rendezőt milyen trauma érte?
Közepes... hahaha
Rossz vicceket félretéve. Azt lehet látni a rendező életéből (videók, elbeszélések) is, hogy nem a prolik gyerekei jártak oda. Vszínüleg ezért nem is hallottam róla korábban.
A hierarchia mint mindenhol, itt is megvolt. De ez megvan iskolában, munkahelyen, stb.
Amit viszont ez a Sipos művelt zárt ajtók mögött, megbocsájthatatlan. De ezt már egy ideje tudjuk ...

az elején,a film rövid leírása alapján én azt gondolom,hogy remek lehetett abban a táborban részt venni!!14 éves koromban 1972-ben,legelső hegymászó turista-táboromban az első alkalommal résztvevőket seggre veréssel (papuccsal) avatták fel,ki kellett találni ki csapott rád,remek móka volt,senki nem lett lelki beteg. igen,rejszparti is volt,lányok is látták,mókának fogták fel,felnőttünk és normálisak lettünk.szerintem a ,,Pipós'' gyerekek mára felnőttek, rég tudják mi a pedofil tanár,ők mókának fogták fel,senki nem lett lelki beteg főleg felnőtt korára. szerintem csak népszerűsködni akar aki ma ezt előhozza és fimet készít róla. ennél milliószor rosszabb ma a ,,Mindenki mesekönyve'' ahol meleg szereplőket kell megkedveljenek napjaink gyermekei az ágyinkóban lefeküdve,alvás előtt mikor a mama felolvassa nekik.

Semmiről nem szól. A semmiből csináltak ügyeket, hiszti az egész film!