Az aktuális rész ismertetője: Lorenzo Milani a negyvenes évek elején végezte el a papi szemináriumot. A háború tragikus évei alatt született meg a szenvedők, a szegények iránti kivételes együttérzése, amely az ötvenes évek súlyos szociális problémái hatására még tovább mélyült. Magatartása miatt hamarosan az egyház vezető köreivel is szembekerült. Büntetésből egy kis toscanai hegyi plébániába helyezték. De Don Milani boldogan vállalta a barbianai "száműzetést", mert úgy érezte, itt végre betöltheti igazi hivatását. Maga köré gyűjtötte a szétszórt tanyákon testi és lelki nyomorúságban élő gyermekeket, iskolát alapított nekik, éjt nappallá téve tanította, nevelte őket - a szebb jövő reményében. Noha egyedülálló tevékenysége kiteljesítésében súlyos betegsége megakadályozta, kis védenceiért élete utolsó pillanatáig harcolt.