Az aktuális rész ismertetője: "Akkor jött '56! Azt úgy csináltam végig, hogy tudtam, nagy valószínűséggel el fogunk bukni: amerikai választás, szuezi válság - akkor is végig kell csinálni. '56 után az embert vitte egy politikai, erkölcsi magatartás. Nem akartam disszidálni, pedig akkor még erősen éltek azok a nemzetközi kapcsolatai apámnak Svájctól Angliáig, ott álltak a teherautók, személyautók, amikkel kimehettünk volna. Úgy éreztem, hogy ha én a tanítványaimmal felvonultam október 23-án, és velük voltam végig, akkor nincs erkölcsi alapom. Legfeljebb a börtönből szökhetem meg, ha rákerül a sor. Én nem vagyok azok ellen, akik emigráltak, mert azok kint tudtak jót tenni, én azok közé tartoztam, akik a belső emigrációt választották. Amíg lehet, itthon kell maradni, mert ha egy nemzet elveszíti az értelmiségét? Talán ehhez hozzájárult, hogy 1848 és 1867 a kutatási területem, a reformkortól a Tisza-korszakig láttam azt, hogy az emigránsok, akik visszatértek, milyen nehezen tudtak beilleszkedni. A politikai átalakulást igazából azok tudták végrehajtani, akik itthon maradtak, a Deák Ferencek, az Eötvösök. Nekem mindig az volt az elvem, hogy itthon kell maradni és belülről kell - amikor elérkezik az "X" nap - a dolgokat végrehajtani."

A műsor ismertetése: "Ki ez a szikár, magas, mindig kifogástalan sötét öltönyt, mellényt, korrektül megkötött nyakkendőt viselő, ötvenes éveit taposó férfi, akit nyilvánosság előtt nemhogy nevetni, még elmosolyodni sem látott szinte senki? Ki ez a kimért szavú, pontosan fogalmazó politikus, akit a sodrából kihozni jószerint lehetetlen, akinek az indulata legfeljebb iróniában nyilvánul meg? Aki mintha kamaszkora óta erre a szerepre - a miniszterelnök, az új magyar demokrácia első miniszterelnökének szerepére készült volna? Tanúsíthatom: erre készült, s erre készítette elő a sorsa, gyermekkora óta." (Göncz Árpád)

1993. december 13-án halt meg Antall József, az új Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke. Életében alig tudhattunk valamit személyes sorsáról, emlékeiről és élményeiről, a hajdani gyermekkori környezetről és mindarról, ami meghatározta életét, pályáját, megszabta emberi tartását, politikusi hitét és hitelét. Ezúttal olyan megkésett memoárt hallhatnak, amelyik talán segít kiegészíteni azt a sokszor hamis és igaztalan képet, amely politikusi pályáját végigkísérte.