Az aktuális rész ismertetője: Bécs 1806 óta az Osztrák Császárság fővárosa. Bécs egy hatalmas birodalom központja volt, amely Galícia puszta vidékeitől egészen az Adriáig ért, és több mint egy tucat nemzetnek adott otthont. Az Osztrák Császárságban rövid idő alatt kiépített vasúthálózat korszakos változásokat hozott. Az áru és az emberek addig soha nem látott mértékben keringtek, az élet felgyorsult. A vonatok menetrendje miatt egységesítették az időmérést. Szűk 3 évtized alatt sikerült vonattal átszelni az Alpokot, és a korona északi területeit, úgy mint Sziléziát, Cseh-és Morvaországot összekötni a tengerparti területekkel, Karintiával, vagy Tirollal. A hegyi vasútvonalak, a Semmeringen át _ a Brenner-hágón Innsbruckból Meranba tartó vasútvonal, vagy az albergi vonat _ még ma is remekül példázzák, milyen mesteri teljesítményt nyújtottak már a vasút korai korszakában is. Magyarországon a kiegyezés utáni éveket egyedülálló optimista hangulat jellemezte. A kiegyezés azért is volt rendkívüli jelentőségű, mert általa kezdődhetett az ország gazdasági fellendülése. És természetesen, ha a gazdaság egy olyan országban indul virágzásnak, ahol sokat termelnek, és ahol a mezőgazdaság ilyen nagy szerepet játszik, az áruszállítás meghatározó jelentőségű. Magyarországnak ezért volt különösen fontos, hogy kiépüljön a vasúthálózat. Ezért rengeteg pénzt fektettek a legfontosabb vonalszakaszok gyors kiépítésébe. Budapesten kívül is sorra épültek a pályaudvarok. A Budapest-központú magyarországi vasúthálózat szédítő sebességgel növekedett.Több, mint 20 000 kilométernyi vágányt fektettek le, 1914-re pedig a Monarchia teljes vasúthálózatának hossza 46 000 kilométerre rúgott. Az ország déli részének legfontosabb összeköttetése a Budapest és a ma Romániában, a szerb határközelében fekvő Temesvár közötti vonal volt.