Az aktuális rész ismertetője: Március 15. a legszebb magyar ünnep! Az az öröm, amely ember millióknak a jobbágyi nyomorúságból való felszabadulását máig kíséri, összefonódik azzal az élménnyel, hogy a történelmi tetteket a kor ifjúsága hajtotta végre - miközben mindezt mélyen áthatotta a tavasz örök csodája! Szabadságünnep, ifjúságünnep és tavaszünnep ölelkeznek egymással mindmáig ezen a napon. De a forradalom virágos tavaszára már a nyár elhozta a háborút, amely egy évi hősi küzdelem után - minden, addig sosem látott vitézség ellenére - súlyos vereséggel végződött. A harcmezőkön halottak tízezrei, a börtönök tele, és amikor a győztes - a Habsburg-önkényuralom - a magyar állam addigi, részleges önállóságát is felszámolta, úgy látszott, mindent megsemmisített abból, amit a márciusi ünnep megtestesít. De így volt-e valóban? A hatalom felfüggesztette a teljes magyar jogrendszert és saját rendeleteit, parancsait, szabályait léptette életbe. Volt azonban három olyan rendelkezés, amelyet a forradalmi március vívott ki, és mégis, ezek a császári intézkedések is tartalmazták: a jobbágyfelszabadítás, a jogegyenlőség és a közteherviselés. Mit is tartalmaztak konkrétan ezek az intézkedések? Valóban ez a három volt a legfontosabb vívmánya március 15-ének? És ahhoz, hogy ez a három megvalósuljon, tényleg kellett a szabadságharc sok véráldozata, a hatalmas lelkesedések és a végtelen fájdalmak, az érzelmek és indulatok mennyeket ostromló és pokoli bugyrokat bejáró hullámzásai? És vajon nem tudták az önkényuralom irányítói, hogy ezzel a három intézkedéssel a saját halálos ítéletüket írták alá - még ha végül a bukásra csak két évtized múlva került sor?
Ezeket a kérdéseket vizsgálja a Cimbora Egyetem újabb előadásán Csorba László, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének docense.