Az aktuális rész ismertetője: Kodály Zoltán azok közé a zeneszerzők közé tartozik, akik már életükben többjelentésű szimbólummá váltak. Születésnapját már az 1930-as években is a zene ünnepeként tisztelték tanítványai, akikből idővel a magyar zenei élet kimagasló egyéniségei, zeneszerzők, zenetörténészek, kritikusok, esztéták lettek. A Zeneakadémia voltaképpen az általuk indított tradíciót folytatja a maga decemberi hangversenyeivel, amelyeket _ magától értetődően _ a hónap 16-án, a komponista születésének évfordulóján rendez. A program mindig változatos, hol sokrétű, hol az életmű egy-egy részletére fókuszál: került már sor kóruskoncertre, korabeli szerzői est programjának felidézésére, szólaltak meg kamaraművek, de olyan nagyszabású alkotások is, mint az 1923-ban komponált Psalmus Hungaricus. E hagyományok szellemében természetesen az idei évforduló sem maradhatott Kodály örökségéhez illő, ünnepi kompozíciók nélkül: gyermekkari, férfikari és vegyeskari művek szólalnak meg a Cantemus Gyermekkar, a Honvéd Férfikar, illetve az Alma Mater Kórus előadásában. A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának előadásában Kodály Galántai táncok c. művét Kobajasi Kenicsiró vezényli. Karmesteri koncepciójáról írt így Kroó György: a karmester "bizonyos fúvósszólamok előtérbe helyezésével olyan keleties koloritot adott a darabnak, hogy a hallgató már-már azon meditált, nincs-e ez a Galánta a térképen vagy ezer kilométerrel keletebbre, mint ahogy eddig gondoltuk. De mindenképpen tehetségre vall, ha valaki saját olvasatból indul ki, s nem egy ismert lemezprodukciót próbál utánozni. E keleti kolorit mellett természetesen a magyar és a Kodály-jellegből is maradt annyi a produkcióban, amennyi lázba hozta a közönséget".