ÖNÉLETRAJZ
1951-ben születtem Pesten, elég szegény környéken, elég szegény családban. Apa nélkül nőttem egy darabig. De aztán, az általános iskolai időm végén, amit intézetben töltöttem, Müller Péter író hosszú udvarlás után feleségül vette az anyukámat és örökbe fogadott.
Az Apáczai Gimnáziumban érettségiztem, egy darabig könyvtárosként, nevelőként és kézbesítőként dolgoztam, aztán felvettek az ELTE-re, ahol magyar-francia szakos tanári diplomát szereztem. A gimnáziumi évek alatt sorra nyertem pár televíziós és rádiós vetélkedőt, így az egyetemi tanulmányaim mellett dolgozhattam a Televízióban, mint a szórakoztató osztály vetélkedő csoportjának szerkesztő asszisztense és mint forgatókönyvíró, többek között Vitray Tamás mellett.
Sajátos véletlen folytán ugyanez időben bekerültem az Artistaképző Iskola bohóc osztályába is, ahol Alfonzó, Rodolfó, Kelly bohóc és Jeszenszky Géza voltak – többek között – a tanáraim. Mind e közben egészen biztos voltam benne, hogy egyetlen dolog izgat, amihez fentiek csak segéd-tapasztalatok: költő vagyok.
Diploma után film- és televízió rendező szakra jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára. Tanáraim voltak Szinetár Miklós, Nádasdy Kálmán, Szabó István, Dömölky János, Illés György, sőt, Váncsa István is; osztálytársaim voltak többek közt Tarr Béla és Deák Krisztina. A főiskolával párhuzamosan elvégeztem a Magyar Rádió szerkesztő-riporter iskoláját, ahol osztályfőnököm Mester Ákos volt.
Főiskola alatt és után rendeztem a Magyar Televízióban, majd a MAFILM állományába kerültem, de hamarosan Hollandiába szólított a sors, részben érzelmi okokból, részben, mert itt kicsit meleg lett alattam a talaj – szabadidős zenekaraink, az URH és a Kontroll Csoport, valamint néhány hangadó renitenshez fűződő barátságom és munkakapcsolatom rendőri zaklatások tárgyává tettek. A két nagyjátékfilmet, amit addigra készítettem, betiltották, a dalainkat nem adták ki.
Hollandiában kulturális producerként és forgatókönyvíróként dolgoztam a Sphynx Intervisuals és a Bubofilm nevű amszterdami cégeknél, videoclipeket készítettem, és közben változó nemzetközi zenésztársaságban énekelgettem a verseimet. Olykor haza is jöttem egy-egy koncert vagy családlátogatás, rövidebb rendezői munka erejéig. Nem adtam fel a munkát Sziámi nevű szabadidő-zenekarommal sem. Hol itt, hol ott jöttünk össze, elkészítettünk három nagylemezt is, amiből kettőt betiltottak, egyet kazettán, föld alatt terjesztettek.
1990-ben költöztem haza, ekkor meglepetésemre épp rendszerváltás volt, előkerültek dobozolt filmjeim is. Öt évre egy kis zalai faluba költöztem, írtam, fordítottam, helybeliekkel újra alapítottam a Sziámit, rengeteget koncerteztünk, színházakban léptünk fel a Mr. Pornowsky előkerül című zenés játékkal. Mi nyitottuk az első Budapesti Őszi Fesztivált, és elkészült hét nagylemezünk.
1992-ben, az először egy évvel korábban megtartott Sziámi Nyaralásból kinőtt az általam és két társam által alapított Sziget Fesztivál – akkori nevén a világegyetemisták Diákszigete, amely az eredeti célkitűzést idővel maga mögött hagyta, lassacskán a mostani, imponáló nemzetközi valamivé nőtte ki magát. A tulajdonosi körből rég kiléptem.
Időközben kreatív vezetője voltam az első külföldi tulajdonú magyar zenés magántelevíziónak, az A3-nak, alapító igazgatóként harmadmagammal létrehoztam a Bartók+… Miskolci Nemzetközi Operafesztivált, amely szintén váratlan sikert hozott a maga évi több mint százezer látogatójával. Rövid ideig dolgoztam stratégia igazgatóként a Magyar Állami Operaház nem igazán említésre méltó vezetésében is. A 90-es évek második felében koordinátorként és kreatívként részt vettem az ICBL (a taposóaknák betiltásáért harcoló nemzetközi civil kampány) munkájában.
Eközben persze verseket írtam, amelyek közül néhány megjelent antológiákban, folyóiratokban. Írtam és fordítottam musicaleket, dalokat magunknak és másoknak.
Több nagy sikerű zenés darabot írtunk édesapámmal (Müller Pétert tekintem annak) és Tolcsvay Lászlóval, akinek több lemeznyi dalszöveget is írtam. Az utóbbi nyolc évet Gasner János zeneszerző gitárossal és sűrűn változó másokkal töltöttem együtt a Sziámi zenekarban. Ő sajnos 2009-ben meghalt.
Azóta nincs Sziámi, 2014 óta azonban van Müller Péter Sziámi AndFriends. A zenekar tagjai: Kirschner Péter, Varga Orsolya, Roszik Hella, Winterverber Csaba, Angler Ákos és jómagam.
Fontos volt az életemben a Szakcsi Lakatos Bélával és Kerényi Miklós Gáborral együtt írt zenés játék, amely Shakespeare Szentivánéji álom című darabja alapján készült. Szakcsival barátságunk és munkakapcsolatunk odáig mélyült, hogy létrehoztuk a műfajteremtőnek szánt Jazzy Chanson duót (a dalforma és a jazz-improvizáció sajátos elegyét próbáltuk megteremteni), amellyel felléptünk és fellépünk itthon és külföldön is. Újabban a nevünk: Pianissimo! duó.
Szabadidőmben kedvtelve írok és fordítok dalokat magamnak és másoknak, híreseknek és pályakezdőknek. Dolgozom a verseskötetemen, valamint számos fordításon.
Legnagyobb örömömre színészként tagja vagyok az általam kimondhatatlanul nagyra becsült, enyhe szellemi sérült alaptagságú, Elek Dóra vezette Baltazár Színháznak.
Éltem a Ferencvárosban, Kőbányán, az Ugocsa utcában, Párizsban, Varsóban, Prágában, Londonban, Bécsben, Amszterdamban, Sidneyben, Grandville-ben, Balin, halászhajón és kicsit New Yorkban is.
Hat gyerek édesapja vagyok: Anna, Zsófi, Máté, Peti, Brúnó, Lili, és van két unokám.
Mindez úgy hangzik, mintha roppant elfoglalt lennék, igazából azonban szabad emberként töltöm az időm legnagyobb részét feleségemmel és három tizenéves gyerekünkkel, meg a többi családtaggal és baráttal.

Müller Péter Sziámi