Az aktuális rész ismertetője: Egmont nyitány- 1809-ben a bécsi Burgtheater igazgatója felkérte Beethovent, írjon kísérőzenét Goethe Egmont című ötfelvonásos drámájához, és a költőt mindenekfelett tisztelő komponista örömmel vállalta a feladatot. Az Egmont nyitány Beethoven legheroikusabb alkotása, melyben a szabadságért küzdő hős, nem csak kis népének, hanem az egész világ szabadsághős jelképé válik. Sorsa nem egyszerűen pusztulás, sokkal inkább megdicsőülés. Coriolan halálát saját nagyravágyása, önön rossz végzete taszítja dicstelen halálba míg a szabadságért küzdő hős, Egmont, királyi parancsra, igazságtalanul kerül vérpadra, halálában megdicsőül, s a szabadságért küzdők egyetemes hősévé magasztosul. Az Egmont-nyitány, keletkezése után csaknem százötven évvel egy másik szabadságharccal is szorosan egybefonódott: 1956-ban a forradalom idején ez volt a Magyar Rádió által legtöbbször sugárzott zenemű. VII. szimfónia, A-dúr (op. 92.) szimfóniát Ludwig van Beethoven 1811 és 1812 között komponálta, míg a csehországi fürdőhelyen, Teplicén egészségét kúrálta. A zeneművet barátjának, gróf Moritz von Friesnek ajánlotta. Beethoven a premieren megjegyezte, hogy ez volt élete egyik legjobb műve. A szimfónia bemutatójára a Hanaui csatában megsebesült katonák számára rendezett jótékonysági koncerten, 1813. december 8-án Bécsben került sor, Beethoven személyes közreműködésével. Egy későbbi időpontban, 1814. február 27.-én megtartott hangversenyről Schindler, Anton (1798 _ 1864) német zeneíró és karmester _ Beethoven "fizetés nélküli magántitkára" _ így ír: "A tetszésnyilvánítás tombolása felülmúlt mindent, amit addig hangversenyteremben valaha is hallani lehetett." Karfantázia c-moll, op.80 művét 1808-ban komponálta az akkor 38 éves Beethoven. Bécset 1805-ben megszálló Napóleon különböző osztrák hadműveletei következtében az elszegényedett városban nem volt könnyű nagyszabású szimfonikus előadást szervezni. Év végén, december 22-én kerülhetett rá sor és Beethoven az alkalmat kihasználva a monstruózus program mellé sebtében egy teljességgel egyéni felépítésű művet is komponált, a zenekart, énekes szólistákat, kórust és zongorát is felvonultató Karfantáziát. A hirtelen ötletből született egyedi felépítésű mű első részében kapott helyet a zongora improvizáció (az ősbemutatón a zeneszerző valóban rögtönözte ezt a szakaszt, s csak az 1810-ben megjelent nyomtatott kiadás számára kottázta le végleges változatát!). Az idő rövidsége miatt a zenéhez utólag hozzáírt költemény egyfajta "Óda a Művészethez," témaválasztása a IX. szimfóniában megzenésített Örömódával állítható párhuzamba _ de az említett szimfóniát előlegezi a zene több részlete is, mindenekelőtt a daltéma, amely a későbbi Örömóda-dallam jól felismerhető rokona. E három mű az RTVE Zenekarának és Kórusának interpretációjában Daniel del Pino zongoraművész közreműködésével, Diego Matheuz vezényletével hangzik el a Madridi Monumentál Színházból. Közreműködik: Esther Gonzalez _ szoprán, Carmen Ávila _ szoprán, Alla Zaikana _ mezzoszoprán, Nacho Bas _ tenor, Esteban Barranquero _ tenor, Vicente Martinez _ basszus, Daniel Del Pino _ zongora, továbbá a Spanyol Rádió, Televízió Ének- és Zenekara. Karmester: Diego Matheuz