Az aktuális rész ismertetője: "Te a művészeté vagy, nem az egyházé." _ győzködte Liszt Ádám kamasz fiát, amikor a 15 éves Liszt Ferenc, megelégelve a szalonok ünnepelt "művész-háziállatának" szerepét, mind nagyobb érdeklődést kezdett tanúsítani a vallásos irodalom, mi több, a papi pálya iránt. Az apai tekintély győzött, azonban Liszt figyelméből mindig, még a legviharosabb virtuózéveiben is jutott a hit örök, s az egyház meg egyházi zene aktuális kérdéseinek. Liszt a vallásos áhítatot ébresztő művek egész seregét alkotta meg az esztendők során: zongoradarabokat és miséket (így például a Ferenc József és Erzsébet megkoronázására írt Koronázási misét), orgonaműveket és egyházi kórusokat, zsoltárokat és oratóriumokat _ köztük a monumentális, 1855 és 1867 között komponált Krisztus oratóriumot. Római évei előtt és után egyaránt, hiszen Liszt már az 1850-es években méltán írhatta a weimari nagyhercegnek ezeket az öntudatos sorokat: "Tény, és azt hiszem, jó lelkiismerettel és szerénységem ellenére mondhatom, hogy az általam ismert zeneszerzők közül egy sincs, aki ilyen intenzív és mély érzelmekkel közelednék az egyházi zenéhez."

A műsor ismertetése: Nem csak azért érdemes valakiről portrét készíteni, mert híres, sok díjat nyert, okos vagy szép. Sokszor sokkal érdekesebb az olyan történet, ami azokról szól, akik nem mindig vannak a reflektorfényben, de életük példamutató. Az Isten kezében című sorozat csaknem két évtizede arra törekszik, hogy bemutassa a Mindenhatót legkülönbözőbb emberi sorsokon keresztül.