Az aktuális rész ismertetője: A korai Reneszánsz művészei és építészei visszahozták a gyakorlatba a perspektíva használatát-, egy technikát, ami akkor már ezer éve elveszett. De, a feladat, hogy pontosan használják, sokkal nehezebbnek bizonyult, mint ahogy azt elképzelték. Piero della Francesca volt az első nagy festő, aki teljes egészében megértette a perspektívát, mert ő matematikus is volt, nem csak művész. A perspektíva problémája, hogy hogyan jeleníthetjük meg a háromdimenziós világot egy kétdimenziós vásznon. Hogy egyfajta mélység, a harmadik dimenzió érzetét keltse, Piero a matematikát használta. Egy kis hiba és a perspektíva illúziója darabokra törik. Ami itt előbukkan az, egy új matematikai nyelv, aminek segítségével egy dolgot, egy másik mögött helyezhetünk el. A perspektíva ereje egy egészen új utat nyitott a világ szemlélésére. Pierro munkája korszakalkotó volt a geometria megértésében, de 200 évbe telt, mire más matematikusok újra elkezdték volna ott, ahol ő abbahagyta. A 17. századra Európa átvette a Közel-Kelettől a vezető szerepet az új matematikai megoldások terén. Nagy lépések történtek az időben és térdben fixált testek geometriai problémáiban. Versenyfutás kezdődött Franciaország, Németország, Hollandia és Nagy-Britannia között, hogy megértsék a mozgásban lévő testek matematikáját. Descartes volt az első, aki megértette, hogy ahhoz, hogy bármit is megtudjunk, filozófiát kell építenünk a matematika megkérdőjelezhetetlen tényeit alapul véve. A számok elsöprik a bizonytalanság pókhálóit. Descartes publikálni szerette volna radikálisan új ötleteit, de aggódott, hogy fogják fogadni azokat a katolikus Franciaországban. Végül új otthonra talált a protestáns Hollandiában. Az új tudományos forradalom bajnokává vált, amely elutasította azt az általános nézetet, hogy a Nap forog a Föld körül. Descartes azt javasolta, hogy egyesítsék az algebrát és a geometriát. Minden kétdimenziós pont leírható két számmal, egy a horizontális, egy a vertikális elhelyezkedést megadva. Ahogy a pont a kör körül mozog, ezek a koordináták megváltoznak, de leírhatunk egy egyenletet, ami a függvény bármely pontján képes ezen pont változó értékeit megadni. Hirtelen a geometria algebrává válik. Ezt a geometriából számokba való transzformálást használva, meg lehet mondani, hogy egy függvény része-e egy körnek vagy egy parabolának. Nem kellett a szemünket használni, a függvény egyenletei feltárták titkukat. De a módszer lehetőségei nem merültek ki ennyiben. Descartes megnyitotta a kaput, hogy magasabb dimenziók geometriájában navigáljunk, egy olyan világban, amit szemünkkel nem láthatunk, mégis központi jelentőséggel bírnak a modern tudományokban és a fizikában. Descartes kikövezte az utat Newton mozgásról és változásról alkotott matematikai elméletei előtt. Newton ezen számításai tették lehetővé, hogy megértsük komplex, örökké változó világunkat, a bolygók pályáját és a folyadékok mozgását. De mi volt Newton riválisa, Leibniz története, aki a matematika legfőbb szaktekintélyévé készült válni

A műsor ismertetése: A sorozatban Marcus du Sautoy az Oxfordi Egyetem matematika professzora kalauzolja végig a nézőket az egyik legfontosabb tudományág történetén. Utazása során különböző korokban és a világ különböző részein mutatja be a nézőknek a matematika alap tételeit és rávilágít, hogy hogyan támasztja alá a matematika a világunkat összetartó tudományt, technológiát és kultúrát. A sorozat a következő négy részből áll: A világegyetem nyelve, A kelet géniusza, A tér határai és A végtelen és azon is túl. Du Sautoy professzor bemutatja a matematika fejlődését és olyan témákat is érint, mint a nulla bevezetése vagy a még bizonyítatlan Riemann hipotézis, mely 150 éve foglalkoztatja a tudósokat, és amelynek megoldásáért a Clay Matematikai Intézet 1 millió dolláros díjat tűzött ki.