Véleményt ehhez fûzõdõen megírtam a filmhez. :-)

Elég régen láttam utoljára, de úgy hiszem, az emberi együvé tartozás, sírig tartó együttlét szépséges története, itt éppen 1956-ba vagy 1956 köré ágyazva. Isten(ek) nem kell(enek) ide, legalábbis látható formában. S mindez szûkszavúan, két színészóriás egy (két) tömbbõl faragott alakításában.

A Philemon és Baucis-t megnéztem, kiváncsi voltam, mi fér bele 48 percbe. Igazából az eredeti történettel túl sok összefüggést nem vélek felfedezni, ha nem ez lenne a címe, a történet alapján nem jutna eszembe a párhuzam.
Max annyi, hogy õk is kb. egyszerre halnak meg kis eltéréssel.
Istenek meg sehol sem voltak a filmben, persze igaz, hogy ez 56, de még csak hasonló funkciójú szereplõ sem volt. Te ezt érted?

Dehát az nem lehet "Maga a két lábon járó (el)avultság, mûvi, mesterkélt, egyszóval: kiábrándító, illúzióromboló úgy, ahogy van. " Mármint a tizedes.

Melyik az a 60-as évekbeli legendás vígjáték?

Egyébként van ilyen jelenség, hogy ami gyerekkorunkban bálvány volt, az mostanra csalódás. De remélem nem a Tizedes meg a többiekre gondolsz. :-O. Ez hökkenés jel.

Nem biztos h pl a Vidám kísértet Pesti színházi elõadása megvan celluloidon is, az Adáshiba anno ikonikus + magyar darab volt, talán ezért is vették fel vagy csinálták meg az eredetit TV-stúdióban. Ma valszeg nem nézném meg: színházi elõadások nekem nem tudnak ugyanolyanok lenni tévében mint ott = színházban ÉS akkor + mondjon bárki bármit, avulnak. Lehet nosztalgiázni régi idõk nagy produkcióin, nagy mûvészein, de az múzeum. A múzeum becses, fontos jószág, a film- és színházi "múzeum" is (értsd: régi filmek, régi színielõadások), de nem vethetõ össze egy új produkcióval. Mindent és mindenkit a saját korába, idejébe! És ez részemrõl nem egy "hányaveti kamasz" véleménye-meggyõzõdése! *

Külvárosi legendát nem láttam, Danaidába a kedvedért :-) s az ajánlásodra belenéztem itt-ott kb fél órát, mielõtt ezt írtam, Bullás jelenetekre koncentrálva. Ami nekem lejött: õ abban a filmben nem annyira besavanyodott és szeretetre méltó figura, ellenkezõleg, képmutató, álszent, mézmáz-hátulrólszembedöf figura, az egyik jellegzetes öreglány-anyóstípus: ezt rejti a besavanyodott-szeretetre méltó álarc mögé, nem? De nem néztem végig. Mindenesetre pont ez is mutatja, mennyi mindent el tudott játszani, akár 1 db figurában is: felszínt + ami(k) alatta van(nak), "2 az 1-ben".

*off:
A minap véletlenül megnéztem egy ún. legendás magyar vígjátékot a 60-as évekbõl, benne a magyar színjátszás színe-java. Kisgyerekként én is imádtam...ma? Maga a két lábon járó (el)avultság, mûvi, mesterkélt, egyszóval: kiábrándító, illúzióromboló úgy, ahogy van. Eszemben sincs beírni a topikjába, ahol T. Fórumtársaim agggyondicsérik :-) ...magas labdát se teniszben se kommentben nem adunk :-)

Eh ...náiv voltam. Azt gondoltam, hogy megtalálom a Vidám kísértetet, de velük nincs elérhetõ formátumban. Csak más színészekkel, az meg nem érdekel. Viszont a Philemon és Baucist megtaláltam, na majd holnap.... :-)

Hát....köszönöm ezeket a remek film ötleteket, meg is fogom nézni, amit tudok, megpróbálok a Vidám kísértettel kezdeni. :-)
Nagyon megkedveltem a színésznõt az egyéni arckifejezései miatt, meg ahogy mozog a színpadon, kedvelem amikor egy nõnek az alap mozdulatai is tele vannak komikummal, ez elég ritka. Õ megüti azt az igen nehéz kategóriát, amit én el szoktam várni egy jó színésztõl, hogy minden mûfajban nagyot alkotott.
Igen, egyetértek a Kis Manyi párhuzammal, hasonlóan erõteljes karakter a két hölgy, és mindketten rendkívüli tehetségek voltak.
Nem tudom láttad e a Külvárosi legendát, ott például Kis Manyi játszotta az idõs mamát, akinek már kicsit bomlott volt az elméje, és hát meg kell hagyni, igencsak zseniális volt. Dehát az a színészgárda is húzós volt, ilyen nevekkel, mint Sinkovits, Tõröcsik, Tordy, Máté Erzsi-egy filmbe belesûríteni ennyi remek színészt, ritkaság.

Szóval Bulla Elma fiatalon még kifejezetten szép is volt, én úgy gondolom, semmivel nincs lemaradva Szeleczky vagy Tolnai Klári mögött.
Én személy szerint a Szabó Magda regény filmadaptációjában, a Danaidában figyeltem fel rá elõször, ott egy kis megsavanyodott idõs hölgyet játszott, de már ott is szeretetre méltó volt.
Sajnálom, hogy viszonylag korán eltávozott az élõk sorából, nem tudom, mi lehetett a halál oka, bár azt olvastam, hogy fiatalon volt valami gond a tüdejével.

Még egyszer: Szent Johanna 2

Még egyszer: Szent Johanna 1.