Fotográfus. Tizenöt éves kora óta fogalalkozik fényképezéssel, emellett optikát, esztétikát, filozófiát tanult. Fiatalon részt vett hazai és nemzetközi kiállításokon. Eredményei alapján húszévesen megkapta a kitüntető AFIAP címet. Az akkori Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa, a Család és Iskola, majd a Gyermekünk című újságok illusztrátora. Számos hazai és külföldi lap közli rendszeresen képeit. 1960-tól a Magyar Televízió Híradójának fotóriportere. A III. Nemzetközi Diaporáma Fesztiválon "Máté passió" cím munkájával első díjat, 1967-ben portrésorozatáért Székely Aladár díjat nyert. 1968-ban az Ezüstgerely pályázaton sportfotójával ő az első. Még ez évben övé az Év legjobb képe és az Év legjobb riportsorozata. Közben a Magyar Fotóművészek Szövetségében fotótörténeti munkát folytat, jelentős szerepe volt Balogh Rudolf, "minden fotóriporterek atyja" hagyatékának megmentésében. A fotográfia százötvenéves jubileumán szerkesztője a Ténykép című kiállításnak, amely a Műcsarnok történetének egyik legsikeresebb és leglátogatottabb rendezvénye volt. Mindezek mellett több mint ötven könyv szerzője, szerkesztője, illusztrátora. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (a Művészeti Tanács elnöke), a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, a HUNGART-nak (alelnöke) és a Magyar Fotóriporterek Társaságának. Nyugállományba vonulásakor a Magyar Televízió Életmű Nívó-díjjal tüntettek ki az addig kapott tizenegy jelentősebb elismerés megkoronázásaként. A MÚOSZ-tól több évtizedes eredményes újságírói munkásságáért Aranytoll kitüntetést, a MAOE-tól Alkotóművészeti Nagydíjat és az Aranykazetta életműdíjat vehette át.