Klasszikus képzésben részesült: először a pisai Instituto Leonardo da Vinci, a későbbiekben pedig a Scuola d'Arte de Cascina és a firenzei Académie delle belle Arti növendéke volt. 18 évesen részesült először elismerésben szobraiért. 1957-ben szintén első helyezést ér el Cascinában. Két évvel később művészeti tanulmányait már Párizsban folytatja az École des Beaux-Arts növendékeként majd később itt is telepszik le. Az 1960-70-es években kizárólag fával dolgozik, mely az útkeresés évei alatt az elsőszámú alapanyagként szolgál számára. Adami továbbra is figurális műveket alkot annak ellenére, hogy felfedezi magának a modern művészetet, Zadkin és különösen Moore munkásságát. Adami művészi kiteljesedése az 1970-es évekre tehető, amikor kővel kezd el dolgozni. Ez az alkotói korszak már egy érett művész életművét hivatott tükrözni. Adami egyre jobban elsajátítja annak az új anyagnak a megmunkálását, amely egyedüliként tette lehetővé számára a tökéletes önkifejezést, képességeinek teljes kiaknázását, és tehetsége minden dimenziójának megjelenítését.