Született: Robert William Gary Moore, gitáros, énekes, zeneszerző, producer.

Gary Moore a gitársztárok egyike, akinek helyét nagyon nehéz lenne meghatározni a tehetséges zenészek sorában. Azon is csak vitatkozni lehet, hogy milyen stílus állt a gitáros szívéhez a legközelebb. Játszott hard rockot, kapott heavy metal jelzőt, megfordult jazz-rock formációban és végül írt jó néhány blues orientált albumot. Az ír származású énekes-gitáros a Skid Row-ban kezdte pályafutását a hatvanas évek végén. Az általuk játszott zene jó volt de a piacon ebben a stílusban már ott volt a Deep Purple, a Uriah Heep, meg a Black Sabbath, akik mellett nem volt könnyű labdába rúgni. A zenekar 1971-es lemeze után önállóan dolgozott, majd 1976-ban csatlakozott az újra megalakult Colosseum-hoz. Három lemezt készít ezzel a csapattal. 1979-ben, a Black Rose kedvéért Thin Lizzy-hez csatlakozik. A szünetben saját együttesével a G Force-al is készít lemezeket, amelyeken már kitűnt nagyszerű gitártechnikája, számainak különleges energiája. Moore-t a dobos Mark Nauseef és a basszusgitáros Willie Dee segítették. 1979 tavaszán a Phil Lynott-Gary Moore alkotópáros átütő sikert ér el a Parisienne Walkways című számmal. Az önálló életet kedvelő gitáros ezután ismét mással próbálkozott, játszott Greg Lake bandájában, majd 1982-ben megalapította a Gary Moore Band-et. A zenekarban - amely nem dolgozik folyamatosan - számtalan muzsikus megfordult már. Többek között Don Airey a Rainbow-ból, Ian Paice a Deep Purple és Whitesnake tag, Neil Murray ugyancsak a Whitesnake-ból, John Sloman aki korábban az Uriah heep-ben illetve a Lone Star-ban dolgozott. Az 1985-ös, nyárvégi turnéjára Moore új együttest hozott létre, melynek tagjai: Glen Hughes ének, basszusgitár; Neil Carter gitár, billentyűs hangszerek; és Gary Ferguson dob. A turné egybeesett az új stúdióalbummal, mire azonban a lemez sikerré vált, Hughes már nem volt a zenekarban. Közben egy újabb sikerszámot készített Phil Lynottal: Out In TheFields. Lynott 1986-ban bekövetkezett halála után sok számot szentelt barátja és zenésztársa emlékének. A '80-as évek második felében albumai mellett az instrumentális The Loner-rel ért el óriási és osztatlan sikert. Az 1989-es After The War című album zenéje az ír-kelta hagyományokhoz nyúlt vissza. Gary Moore a kilencvenes években visszatért rockzenei gyökereihez és újabban csak bluesos hangvételű alnumokat készít. Mind a Still Got The Blues, mind az After Hours sikeres és zeneileg igen értékes album. 95-ben a BBM project keretében együtt játszott a Cream volt tagjaival, Jack Bruce és Ginger Baker személyében '98-as albuma teljes egészében jóbarátjának Peter Green-nek állít emléket. Hogy mit hoz a jövő azt Gary Moore esetében nehéz megjósolni, de bármi legyen is az, személye mindig garancia a jó zenére.

Nagylemezek:

Grinding Stone (1973) back On The Streets (1979) Corridors Of Power (1982) Live At The Margue (1983) Rockin' Every Night (1983) Victims Of The Future (1984) Dirty Fingers (1984) We Want Moore (1984) Run For Cover (1985) Wild Frontier (1986) After The War (1989) Still Got The Blues (1990) After Hours (1992) Blues Alive (1992) 1982-94 Ballads&Blues (1995) Blues For Greeny (1995) Out In The Fields (1998) Different Beat (1999)